Elfogy a levegő – Soft Censorship 2014

Az állami reklámköltések központosításától a médiapiacra gyakorolt egyre nagyobb nyomáson át egyes szerkesztőségek munkájába való nyílt, a főszerkesztő eltávolításához vezető politikai beavatkozásig – 2014-ben röviden ezek jellemezték a magyar sajtót. Íme legújabb Soft Censorship jelentésünk legfontosabb megállapításai.

A médiapiac átrendezése

A 2014-es választások után az előző ciklusban kialakított médiapolitikai keretek között sajátos változások indultak el, amelyek irányát és eredményeit ma még nem pontosan lájuk. Az állam továbbra is folyamatosan beavatkozik a médiapiaci viszonyokba, de úgy tűnik, a Fidesz különböző érdekkörein belül is kialakultak konfliktusok. Ezek a jobboldali médiavállalkozások pozícióira is hatással vannak és bizony- talanságot okoznak a teljes magyar médiapiacon.

A médiapiaci viszonyokba való beavatkozás az új kormányzati ciklusban a reklámadó bevezetésével kezdődött. A reklámadó ebben a formában nyíltan beleavatkozik az RTL Klub és a TV2 közötti verseny feltételeibe. 2013 decemberében a TV2-t egy felettébb különös üzleti megoldás segítségével értékesítették. Az év végén az terjedt el, hogy Andy Vajna kormánybiztosnak, filmproducernek, a miniszterelnök barátjának növekvő befolyása van a csatornában.

A 2014-es év talán legnagyobb figyelmet kiváltó ügye a magyar médiapiacon az origo.hu hírportál főszerkesztőjének június eleji eltávolítása volt. A történet közvetlen kiváltó oka egy olyan oknyomozó cikk volt, ami egy miniszter feltűnően drága külföldi útjáról szólt. Sokan azt a következtetést vonták le, hogy ha egy ilyen nagy cég, ami mögött ráadásul a német Deutsche Telekom áll, nem tud ellenállni a politikai nyomásgyakorlásnak, akkor a kisebb magyarországi médiatulajdonosoknak sincs esélyük.

Oligarchák és politikusok játszótere

2014 fontos változást hozott interjúalanyaink szerint a magyar médiapiacon. A gazdaságilag, politikailag független, szakmai integritását őrző média még inkább visszaszorult, és mostanra már nemcsak a Mérték előző jelentésében idézett „lopakodó fojtogatásról” („creeping strangulation”) beszélhetünk, hanem az oligarchizálódott politika teljes offenzívájáról a független újságírás minden megnyilvánulásával szemben, jöjjön az a fősodratú médiából, a nonprofit világból, a csupán online elérhető lapokból vagy a pártos sajtóból. A harc fegyvertára is változatos: a politikai nyomásgyakorlástól a tulajdonosi szerkezet kierőszakolt átalakításán, a gazdasági kivéreztetésen keresztül a hatósági, állami és jogi eszközök használatáig szinte mindenre akadt példa.

A nyomásnak egyre kevesebb orgánum képes ellenállni: a torz gazdasági környezetben is jelentős hirdetési piaci részesedéssel rendelkező online médiumok, erős és elkötelezett tulajdonosi háttérrel bíró szerkesztőségek, vagy a piacon kívüli, elsősorban a nonprofit finanszírozási eszközöket felhasználó intézmények. Az interjúalanyok és az újságírói közvélemény-kutatás szerint is romlott 2014-ben a sajtószabadság helyzete, erősödött a nyomásgyakorlás és a nyomában járó öncenzúra. Számos nagy nyilvánosságot kapott, fontos és az újságírást is érintő ügyön keresztül immár a nagyközönség számára is nyilvánvalóvá vált, hogy beérett ez az egyébként az 1990-es rendszerváltás óta változó intenzitással zajló, de 2010-től, azaz egy alkotmányozó, kétharmados parlamenti többség birtokában lévő politikai erő hatalomra kerülésével felerősödő folyamat.

Koncentrálódó állami reklámköltések

A Mérték Médiaelemző Műhely tanulmánya az állami reklámköltés szerepét és jellegzetességeit foglalja össze 2006 és 2014 augusztusa közötti adatok segítségével. Az állami reklámköltés koncentrációjának változásából jól látható, hogy az elmúlt években jelentős átalakulások történtek.

A 2010-es kormányválság után a szektorok legnagyobb szereplői egyre nagyobb szeletet szereztek meg a reklámköltésből, a nyertesek tehát „nagyon nyertesek” lettek. A napilap-, a magazin-, a rádiós és a közterületi piac legfontosabb kedvezményezettjei immár évek óta ugyanazok a szereplők (Metropol, Heti Válasz, Class FM, Publimont). A tulajdonosi szerkezetüknél fogva ezek a cégek egyértelműen a Fidesz-közeli médiabirodalom részei.

A médiamárkák helyzetét vizsgálva szembetűnő, hogy szinte kivétel nélkül a Fidesszel szoros kapcsolatban lévő szereplők azok, amelyeknél a legnagyobb az állami hirdetések aránya, vagyis sejthetően ezek csak nehezen tudnának jelenlegi formájukban fennmaradni kizárólag a kereskedelmi bevételeikből.

Az elmúlt években megnőtt a TV2 részesedése a televíziós állami hirdetésekből és ezzel párhuzamosan visszaesett az RTL Klubé. Fontos hozzátenni, hogy ez csak az állami hirdetésekre vonatkozik: mind az éves árbevétel, mind pedig a közönségarány-adatok alapján az RTL Klub továbbra is piacvezető csatorna.

Teljes piaci szegmensek átalakítása frekvenciapályáztatással

A Mérték korábbi tanulmányai már bemutatták, hogy a Médiatanács 2010–2014 közötti frekvenciapályáztatási tevékenysége beszűkítette a piaci versenyt, nőtt a koncentráció mértéke, a helyi nyilvánosság szempontjából korábban fontos szerepet betöltő helyi rádiók száma, jelentősége csökkent.

Az egyik legjelentősebb változás az országos kereskedelmi rádiók piacán következett be. Az egyik szereplő csődbemenetele után a médiahatóság nem írt ki újabb pályázatot az országos kereskedelmi rádiós jogosultságra, hanem a frekvenciákat a közmédia vételkörzetének bővítésére használta fel. Ezzel a döntéssel az országos kereskedelmi rádiós piacon megszűnt a verseny.

A Médiatanács tevékenységének további következménye lett, hogy a médiapiac átalakításának eredményeként korábban sikeresen működő rádiók tűntek el teljesen vagy részben a piacról. E folyamattal párhuzamosan a médiahatóság pályáztatási gyakorlata eredményeként új szereplők erősödtek meg a piacon. Preferált szereplőként azonosíthatók a jobboldali médiabirodalomhoz tartozó, valamint a vallási tematikájú rádiók. A pályázatok eredményei egyértelmű médiapolitikai megfontolásról árulkodnak: a helyi rádiós piacon minél szélesebb körben jelenjen meg a hitéleti tematika, és a helyi frekvenciákon ne helyi tartalmakat közlő médiumok szólaljanak meg, hanem nagy vételkörzetű, egy központból sugárzó hitéleti tartalom kerüljön az éterbe. Ez olyan mértékű médiapolitikai beavatkozás, amely nyilvános előkészítés, vita, értékelés nélkül nem tekinthető legitimnek.

Közszolgálati helyett állami média – egy sajátos magyar átalakulás

A közszolgálati médiaszolgáltatás jelentős átalakuláson ment keresztül 2010 után, és jelenleg is fontos változások zajlanak. A botrányos szerkesztési gyakorlat, a propagandisztikus működés és a politikailag elfogult hírszolgáltatás az elmúlt évben is folytatódott. Mindent elmond a közszolgálati média magyarországi megítéléséről, hogy a köznyelvben egyre elterjedtebbé válik az állami média kifejezés, amelyről az elmúlt két évtizedben azt gondoltuk, hogy már csak a történelemkönyvekben fordulhat elő.

A magyar parlament 2014 decemberében elfogadta a médiatörvény újabb módosítását, amely elsősorban a közszolgálati médiaszolgáltatás intézményi kereteinek átalakítására irányult. Az átalakítás eredménye egy még inkább központosított intézményrendszer, érdekesség pedig, hogy azok az intézmények szűnnek meg, amelyek a magyar médiatörténet emblematikus részei voltak (MTV, Magyar Rádió, MTI). A közmédia szerkezeti átalakításával párhuzamosan az MTVA új csatornákat is indított. A legnagyobb változás, hogy 2015 márciusától az eddigi főadó, a M1 24 órás hírcsatorna lesz.

A MTVA nem felel meg az átláthatósági elvárásoknak, nincs olyan felülete, amelyen a közpénz elköltésének módja követhető lenne, sok más európai közszolgálati műsorszolgáltatóval szemben nincs éves jelentése, és nem ismert, hogy miként definiálja a közszolgálati feladatokat, ezeket miként teljesíti.

Az MTVA működésének megismerése érdekében a Mérték Médiaelemző Műhely adatigénylést adott be a Közszolgálati Költségvetési Tanácsnak, és a tanács ügyrendjét, döntés-előkészítő anyagait, az ülések emlékeztetőit akarta megismerni. A kért dokumentumokat nem kaptuk meg, így perelni kellett. A dokumentumokból kiderült, hogy a testület ülései szakmailag alacsony színvonalúak voltak, a döntés-előkészítő anyagok jelentős része a pénzügyi tervezés szempontjából teljesen irreleváns adatokat tartalmazott, ugyanakkor hiányoztak azok az információk, amelyek igazán fontosak lettek volna. Több dokumentum is ugyanazokat az ábrákat, táblázatokat tartalmazza, ráadásul sok esetben ezeknek nincs címük, nem derül ki, hogy pontosan milyen adatokat mutatnak, milyen időszakra vonatkoznak. Pénzügyi információt a háttérdokumentumok is alig tartalmaznak.

A  teljes anyag itt olvasható. A jelentés elkészítését a Fritt Ord és az Open Society Foundations támogatása tette lehetővé.

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A sütik fogadása ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás