Arra a kérdésre, hogy mennyire szabad és sokszínű a média, nem csak abból az irányból érdemes választ adni, hogy milyen mennyiségű információ férhető hozzá a nyilvánosságban. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy a nyilvánosságra kerülő üzenetek közül a médiafogyasztási szokások alapján melyeknek van esélye szélesebb közönséget elérni. A Mérték Médiaelemező Műhely ehhez kapcsolódó kutatása többé-kevésbé megerősíti a hírfogyasztással kapcsolatos várakozásokat, és a média működésével kapcsolatban igazol néhány olyan feltételezést, amelyek közvetlenül érintik a demokratikus döntéshozatal minőségét. Az adatok lekérdezését 2012 májusában a Medián, az adatok elsődleges elemzését pedig Krémer Ferenc szociológus végezte. Ezt az összefoglalót a Mérték munkatársai állították össze.
A kutatás 1200 fős mintán készült. A válaszadók megoszlása több szempontból reprezentálja a magyar társadalom összetételét: területileg, nemileg és életkorilag jól közelíti a valós arányokat. A fizikai foglalkozásúak némileg túlreprezentáltak a mintában.
A kutatás többek között arra a kérdésre várt választ, hogy a megkérdezettek a felsorolt sajtótermékek közül az elmúlt egy hétben melyiken nézett, olvasott vagy hallgatott politikai, aktuális, közéleti híreket, cikkeket, illetve műsorszámokat. Természetesen egyetlen kérdéssel nem lehet átfogóan feltérképezni a médiafogyasztási szokásokat, ugyanakkor a feltett kérdés valódi, nem pusztán elvi médiafogyasztásra kérdez rá, és a válaszadók egyéb adataival összekapcsolva igen értékes információkkal szolgál a médiafogyasztás sokszínűségéről.
Ez a kutatás is a televízió, azon belül is a két országos kereskedelmi televízió dominanciáját igazolta (RTL Klub: 78,2%, TV2: 73,5%). A közszolgálati m1 a harmadik leggyakrabban említett hírforrás (54,2%), a Duna TV 23,7%-ot ért el.
A hír tematikájú televíziókból nagyjából a közönség negyede tájékozódik (Hír TV: 24,5%, ATV: 22,9%), az Echo TV viszont ennél lényegesen kisebb, 6,4%-nyi közönséget ér el.
Az országos rádiók összességében a második legfontosabb tájékozódási források. Az egyetlen országos közéleti rádió a közszolgálati Kossuth Rádió, ezt a válaszadók 21%-a említette. Az országos kereskedelmi rádiók közül a Neo FM ehhez hasonló (22,1%), a Class FM ennél alacsonyabb (15,7%) eredményt ért el. Az utóbbi adat az általános hallgatottsági adatok tükrében különösen meglepő.
A következő leggyakoribb hírforrások a megyei napilapok, amelyek azonban tartalmukban, sőt kiadóikat tekintve sem egységesek. Ezeket a válaszadók 18,5%-a említette, és ezzel messze a legnagyobb elérésű nyomtatott sajtótermékekről van szó.
Az online hírportálok a harmadik leggyakoribb hírforrások, de a televíziókhoz, sőt még az országos rádiókhoz képest is jelentősen kisebb közönséget érnek el közvetlenül. A kutatás az Origó (12,1%), az Index (10,5%) és a Hír24 (6,1%) portálokra kérdezett rá.
A megyei napilapokon kívüli nyomtatott sajtótermékek közül kizárólag egy ingyenes országos terjesztésű lap, a Metropol közelíti meg a 10%-os elérést (9%). A szintén ingyenes Helyi Témát jóval kevesebben, 4,2%-nyi válaszadó említette.
Még ez is több azonban a legnagyobb országos napilapok elérésénél. A Népszabadságot a közönség 3,1%-a, a Magyar Nemzetet 2,6%-a, a Magyar Hírlapot pedig 1,2%-a említette hírforrásként.
Ennél is kisebb a hetilapok elérése. A HVG-t említette a megkérdezettek 3,6%-a, a 168 órát a megkérdezettek 1,%-a, a Heti Válasz (0,9%), az Élet és Irodalom (0,8%), a Figyelő (0,6%), a Demokrata (0,5%), a Magyar Narancs (0,5%), a Barikád (0,4%) azonban 1% alatti eredményt ért el.
A hetilapoknál még a hír tematikájú helyi rádiók is nagyobb közönséget érnek el, annak ellenére, hogy ezek vételkörzete legfeljebb néhány városra, az InfoRádió esetében pedig Budapestre korlátozódik. A kutatásban felsorolt hírrádiók közül a Klubrádiót említették a legtöbben (3%), az InfoRádió 1,9%-ot, a Lánchíd Rádió 1,2%-ot ért el.
A kutatás egyik hiányossága volt, hogy nem kérdezett rá bulvár napilapokra, és az internetes hírfogyasztást sem tudta a megnevezett hírportálokkal teljes egészében lefedni. A bulvár napilapok azért maradtak ki a választható médiumok közül, mert a kutatás kifejezetten a közéleti tájékozódással kapcsolatos szokásokra irányult. Annak ellenére, hogy ilyen jellegű tájékozódás a bulvárlapokon keresztül korlátozottan valósul meg, e lapok kimagasló olvasottsága feltétlenül indokolta volna a vizsgálatukat; erre a kutatás esetleges megismétlése során lesz lehetőség. A válaszadók 7,8%-a jelölt meg hírforrásként „egyéb” médiumokat, ennek összetételéről a kutatás nem adott információt. Külföldi sajtóterméket a válaszadók 1,2%-a említett.
Természetesen az elért közönség nagysága önmagában nem ad átfogó képet a tájékozódás sokszínűségéről, illetve az egyes médiumok véleményformáló képességéről. A fenti eredmények nem számolnak többek között azzal, hogy az egyes médium-típusok, illetve az egyes médiumok az üzeneteket eltérő mélységben, eltérő módon jelenítik meg. Ennek jelentősége az, hogy a felszínes tájékozódás alapvetően a napirenden lévő közéleti kérdések nyomon követését biztosítja, a tudatos egyéni véleményalkotás elmélyültebb hírfogyasztást feltételez. A kutatás ezt nem vizsgálta, az egyes médiumok véleményformáló képességéről azonban további információkkal mégis szolgált. A kutatás alapján egyrészt azonosíthatók a jellemző fogyasztói csoportok, másrészt bemutathatók az egyes médiumok keresztfogyasztási jellemzői.
A válaszadók a fogyasztási szokások alapján négy csoportba sorolhatók. Az első csoportba azok kerültek, akik a lehető legtöbb forrásból szerzik be az információikat, ők igen kevesen vannak (4,4%). A második (14,8%) és a harmadik csoport (15,6%) aránya majdnem azonos. A második csoportban találjuk azokat, akik különféle tévéket néznek, a Kossuth Rádiót hallgatják, és olvassák a megyei lapokat, valamint az ingyenes országos terjesztésű lapokat. E csoport tehát a legnagyobb elérésű médiumokból széles körben tájékozódik, de speciális tájékozódási igényei nincsenek, a tájékozódás érdekében külön erőfeszítést nem tesz. A harmadik csoport azokból áll, akik elsősorban az internet, az RTL Klub és a megyei lapok alapján tájékozódnak; e csoport az internetezők csoportja. A negyedik csoport a legnépesebb, a válaszadók kétharmada (65,2%) tartozik ide. Ők főleg az RTL Klub és a TV2 híradásaiból, a Kossuth Rádió műsoraiból és a megyei lapokból tájékozódnak; e csoport tájékozódási szokásai tűnnek a legkevésbé tudatosnak.
E klaszterek alapján is feltűnő az országos televíziók és a megyei lapok jelentősége, hiszen e médiumok minden fogyasztói csoport számára relevánsak. Ez azt is jelenti, hogy az e médiumokban megjelenő üzenetek a társadalom meglehetősen nagy részét elérik, gyakorlatilag függetlenül az egyes csoportok társadalmi és gazdasági jellemzőitől. Figyelemre méltó továbbá, hogy a megyei lapokon túli nyomtatott sajtó kizárólag a 4,4%-nyi, kiemelkedő társadalmi és gazdasági státusszal rendelkező, mindent fogyasztók médiafogyasztásában releváns. Ez egyúttal azt is igazolja, hogy az alacsony elérés korántsem jelent szükségszerűen csekély véleményformáló képességet: a magas társadalmi és gazdasági státuszú közönséget elérő források akkor is jelentős tényezői lehetnek a politikai és gazdasági döntéseknek, ha e források más társadalmi csoportokat közvetlenül nem érnek el. A magas társadalmi státusz együtt jár egyfajta véleményvezér funkcióval, ami részben a politikai és gazdasági döntések közvetlen befolyásolásával, részben az üzeneteknek a más társadalmi csoportok részére történő közvetítésével valósul meg. Az internetes hírfogyasztás esetében további fontos sajátosság a korosztályi kötődés. Igaz ugyan, hogy ma még az elsődlegesen az internetről tájékozódók aránya nem kiugróan magas, mivel azonban e fogyasztók többségükben fiatalok, hosszabb távon az internet véleményformáló jelentősége egyértelműen nőni fog.
Az egyes klaszterek fogyasztóinak társadalmi-gazdasági jellemzői viszonylag jól azonosíthatók. Az első és a második klaszter több tekintetben is hasonló tulajdonságokkal írható le: mindkét csoport átlagon felül tartalmaz aktív középkorú, városi, jobb módú, szellemi foglalkozásúakat. E jellemzők alapján kimondható, hogy a döntéshozó pozíciókat betöltők e két klaszterbe tartoznak.
Az első csoport a budapesti, 40 év feletti, legfelső jövedelmi kategóriába tartozó, magasan képzett szellemi foglalkozásúakat foglalja magába. A diplomával rendelkezők 43,4%-a a mindent fogyasztók közé tartozik, e csoport további 41,1%-a érettségivel rendelkezik.
A második csoport a jól kereső, 30 év fölötti városi közönséget foglalja magában. E csoportban az első csoporthoz képest valamivel többen vannak a 40 év alattiak (összesen 31,1%). Az első csoporttal összevetve a két csoport korösszetételében megfigyelhető további különbség, hogy a 60 év felettiek a mindent fogyasztók csoportjában valamivel nagyobb arányban vannak jelen, az aktív középkorúak (40-59 év) azonban azonos arányban jelennek meg a két csoportban. A második csoportban a diplomások aránya 21,4%, közel azonos arányban vannak jelen a szakmunkás végzettségűek és az érettségivel rendelkezők. E csoportban a fizikai és a szellemi munkát végzők aránya nagyjából megegyezik.
A harmadik klaszter a fiatal (40 év alatti, sőt 34,6%-ban 30 év alatti) városiaké. A 18-29, illetve 30-39 éves korosztályok e csoportban jelennek meg messze a legnagyobb arányban. E csoportban a jövedelmi viszonyok és a foglalkozás szerinti megoszlás nem látszanak fontos szempontnak: a négy jövedelmi csoportba tartozók megoszlása nagyjából egyenletes, a fizikai munkát végzők aránya 59,4%, a szellemi munkát végzőké 40,6%. A végzettség szerinti megoszlás is viszonylag kiegyenlített, egyaránt jelentős a szakmunkás végzettségűek (27,6%), az érettségizettek (38,7%) és a diplomások (20,8%) aránya. Az internet-használat ezek alapján elsősorban korosztály és lakóhely, nem pedig jövedelem és végzettség függvénye.
A médiafogyasztók negyedik csoportját a nem olvasó, nem internetező, inkább alacsonyan képzett, fizikai munkát végzők alkotják. Ez az egyetlen csoport, amelyben a falun élők aránya átlag fölötti (36,9%). E csoportban a legnagyobb a 8 általánossal vagy ennél alacsonyabb végzettséggel rendelkezők aránya, és a szakmunkásoké is átlagon felüli, továbbá messze itt a legalacsonyabb a diplomások aránya. Az első három jövedelmi csoportba tartozik az e klaszterhez tartozók több mint 80%-a. E jövedelemcsoportok közötti megoszlás nagyjából egyenletes, de mindhárom jövedelmi csoport esetében átlag feletti. Az életkor szerinti megoszlásban a 60 év felettiek aránya (29,5%) átlag feletti, de a második legnagyobb csoportot a legfiatalabbak (18-29 évesek) jelentik (21,5%); a 30-60 év közötti korosztályok e csoportban alulreprezentáltak.
A kutatás alapján megállapítható, hogy a véleményvezérek szűk, kiemelkedő társadalmi státuszú csoportján kívül más társadalmi csoportok nem tesznek jelentős erőfeszítéseket a sokrétű és elmélyült tájékozódás érdekében.
A sokszínű tájékoztatás és tájékozódás feltételezett jelentősége a tudatosabb demokratikus részvétel. Ezt a kutatás adatai alapvetően alá is támasztják: a mindent fogyasztók között a parlamenti választásokon biztosan résztvevők aránya kiugróan magas, 70,4%. A második médiafogyasztói csoport tagjainak is több mint a fele (54%) biztos szavazó. Az internetezők esetében ez az arány 41,6%, a negyedik klaszterben pedig 32,1%. Minél változatosabb tehát a hírfogyasztás, annál nagyobb a szavazási hajlandóság. Ez természetesen nem annyira ok-okozati összefüggést, mint inkább olyan mögöttes attitűdöt mutat, amely a hírfogyasztás iránti igényt és a választási hajlandóságot egyaránt megalapozza.
A válaszadók pártpreferenciái a jobboldali szavazók nagyobb tájékozódási igényét mutatják: a mindent fogyasztók között a legmagasabb arányban, 41%-ban Fidesz-szavazók találhatók, és a Jobbik-szavazók is felülreprezentáltak ebben a csoportban (16,9%). Ugyanez érvényes a második, szintén viszonylag széles körben tájékozódó médiafogyasztói csoportra is. Ebben a Fidesz-szavazók aránya 29,8%, a Jobbik-szavazóké 18,3%. A jobboldali választók eszerint korántsem csak érzelmi kötődés alapján választanak pártot. Az internetezők között legmagasabb arányban (34,9%) a bizonytalanok találhatók, de a Jobbik itt is átlagon felül jelenik meg (17,4%), és az LMP is ebben a csoportban teljesít a legjobban (9,4%). Az MSZP-szavazók aránya egyik csoportban sem kiugró, átlagon felül kizárólag a negyedik, legkevésbé tudatos médiafogyasztói csoportban jelennek meg.
|
Klaszterek |
Átlag | |||||
| mindent figyel | televíziók, megyei lapok, ingyenes lapok, Kossuth Rádió | internetezők | kereskedelmi televíziók, megyei lapok | |||
| Főbb pártok | nem tudja/mondja | 11,0% | 25,0% | 34,9% | 27,3% | 27,2% |
| Jobbik | 16,9% | 18,3% | 17,4% | 11,7% | 14,0% | |
| Fidesz | 41,0% | 29,8% | 24,0% | 29,5% | 29,3% | |
| LMP | 6,6% | 3,9% | 9,4% | 7,2% | 6,9% | |
| DK | 5,1% | 3,6% | ,5% | 1,8% | 2,1% | |
| MSZP | 19,4% | 19,4% | 13,8% | 22,6% | 20,5% | |
| Total | 100,0% | 100,0% | 100,0% | 100,0% | 100,0% | |
1. sz. táblázat: Médiafogyasztási szokások és pártpreferenciák
A kutatás a különböző médiumok keresztfogyasztásáról is szolgáltatott információkat. Néhány, az általános megítélés szerint bal-, illetve jobboldali médium keresztfogyasztását a következő két táblázat szemlélteti. Más médiumokkal kapcsolatban megbízható keresztfogyasztási adatokat az adott médiumokat említő válaszadók alacsony száma miatt nem sikerült kinyerni a kutatásból.
| ATV | Klub Rádió | Népszabadság | Magyar Narancs | Élet és Irodalom | |
| Hír TV | 57,3 | 11,3 | 35,5 | 37,2 | 48,3 |
| Echo TV | 15,6 | 6,2 | 11,6 | 7,2 | 4,1 |
| Magyar Nemzet | 2,7 | 2,6 | 12,4 | 20,1 | 14,1 |
| Heti Válasz | 1,6 | 1,1 | 12,2 | 7,2 | 4,1 |
2. sz. táblázat: A baloldali média fogyasztói milyen arányban figyelik a jobboldali médiát?
A baloldali médiumokból tájékozódók tehát elsősorban a Hír TV-ből kapnak képet a jobboldali álláspontokról. A fenti adatokból az látszott, hogy az Élet és Irodalom, illetve a Magyar Narancs meglehetősen kis közönséget ér el, a keresztfogyasztási adatok pedig azt a feltevést igazolják, hogy ezek az olvasók a széles körben tájékozódók közül kerülnek ki. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a jobboldali álláspontok a baloldali médiumokat fogyasztóknak csak csekély részéhez jutnak el.
| ATV | Klub Rádió | Népszabadság | Magyar Narancs | Élet és Irodalom | |
| Hír TV | 53,9 | 1,4 | 4,5 | 0,7 | 1,7 |
| Echo TV | 56,1 | 2,9 | 5,6 | 0,5 | 0,5 |
| Magyar Nemzet | 23,3 | 3,0 | 14,6 | 3,7 | 4,5 |
| Heti Válasz | 38,1 | 3,7 | 40,5 | 3,7 | 3,7 |
3. sz. táblázat: A jobboldali média fogyasztói milyen arányban figyelik a baloldali médiát?
A táblázatok alapján megállapítható, hogy a baloldali média fogyasztói valamivel nagyobb arányban kísérik figyelemmel a jobboldali médiát, a jobboldali médiumok fogyasztóinak még kisebb az esélye megismerni a baloldali álláspontokat. A jobboldali médiumok fogyasztói legfeljebb a baloldali hírtelevízióból szerezhetnek tudomást a baloldali álláspontokról. A hírtelevíziók jelentősebb keresztfogyasztását magyarázhatja az is, hogy e televíziókat egyébként is a hírek iránt fogékonyabb közönség nézi. Az is látható, hogy az újságolvasás önmagában olyan jellemző, ami növeli annak a valószínűségét, hogy a közönség e része a másik oldalhoz köthető lapokat is olvassa.
Mindez megerősíti azt a feltételezést és elméletet, ami szerint a médiafogyasztók alapvetően a saját álláspontjukat erősítő forrásokat keresik. Ez a széleskörű tájékozódáson és a szembenálló álláspontok ütköztetésén alapuló, racionális diskurzusként megvalósuló demokratikus döntéshozatal lehetőségét meglehetősen szűkre szabja.
A kutatás során mindezeken túl arra is választ kerestünk, hogy a magyar médiában a közönség megítélése szerint minden téma, jelenség a valódi súlyához mérten jelenik-e meg. A válaszadók meglehetősen magas aránya, 79,5%-a látja úgy, hogy vannak elhallgatott jelenségek, és mindössze 13,4% látja úgy, hogy minden közéleti kérdés megfelelő nyilvánosságot kap. Ez a negatív vélemény hosszabb ideje tartja magát: a közönség 49%-a szerint a médiában megjelenő vélemények sokszínűsége az elmúlt két évben alapvetően nem változott, és 29% látja úgy, hogy a sokszínűség csökkent; 11,4% érzékeli a sokszínűség erősödését. Ez az eredmény feltehetően sokkal inkább a politikával, mintsem a médiával szembeni bizalmatlanságra vezethető vissza, arra, hogy a válaszadók a politika működésében eleve az ügyek eltussolását, titokban tartását tartják jellemzőnek.
A teljes elemzés elérhető: Hírfogyasztás 2012