Meghekkelt közmédia

A közszolgálati médiaszolgáltatás Magyarországon átláthatatlanul működik. A médiatörvény olyan sajátos konstrukciót alakított ki, hogy a valódi pénzköltés felett nincs társadalmi kontroll, a törvény szerint definiált közszolgálati médiaszolgáltató pedig tavaly mindössze 5,5 millió+áfa forintot költött műsorbeszerzésre, illetve gyártásra. Urbán Ágnes összefoglalója.

A közszolgálati média intézményrendszerének átalakítása nem igazán érte el a szélesebb közvélemény ingerküszöbét. A médiatörvényekkel szembeni tiltakozási hullámnak 2011 elején még része volt a közszolgálati média átalakítása is, de a törvény 2015-ben hatályba lépett módosítása már teljesen visszhangtalan maradt. Sokan nem is tudják, hogy akkor megszűnt a magyar médiatörténet három emblematikus intézménye, a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és az MTI. A márkanevek ugyan részben megmaradtak (az MTI-vel naponta találkozhatunk), de a cégek már nem léteznek.

A szervezeti átalakítás azonban egyáltalán nem volt véletlen. Már a törvényjavaslat megjelenésekor sejthető volt, hogy mi készül – ezt egy korábbi blogban meg is írtuk –, két év után pedig tisztán látszódik, hogy a törvényalkotók elérték céljukat. Sikerült elrejteni a közszolgálati média működését, pénzügyi folyamatait, ráadásul úgy, hogy ez szinte senkit nem zavart. Ugyanez már benne volt a 2011-es törvényben is, de nem ilyen nyilvánvaló formában és az akkori, a médiatörvény körüli nemzetközi felháborodással szemben ezúttal nem lett botrány.

A konstrukció lényege, hogy a médiatörvény a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt-t definiálja közszolgálati médiaszolgáltatóként (médiatörvény 84§ (1)), holott gyakorlatilag a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) tölti be ezt a szerepet. A törvény szerint az MTVA nem médiaszolgáltató, hanem egy „elkülönített vagyonkezelő- és pénzalap”, amelynek feladata a közszolgálati médiaszolgáltatás támogatása, a közszolgálati célú műsorszámok gyártása és támogatása (médiatörvény 136§ (1)).

A két szervezet mérete jól mutatja, hogy melyik végzi az érdemi tevékenységet. Az MTVA 2016 évi kiadásainak összege 87,6 milliárd forint volt, ezen belül a Duna Médiaszolgáltatónak mindössze 1,8 milliárd forint jutott. Hasonlóan árulkodó, hogy az MTVA létszáma 2016 negyedik negyedévében 2032 fő volt, míg a Duna Médiaszolgáltató 2016 évi átlagos létszáma 110 fő (forrás: Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt 2016 évi éves beszámoló, Kiegészítő melléklet). A pénzügyi és létszám adatokból jól látszódik, hogy bár de jure a Duna Médiaszolgáltató a közszolgálati médiaszolgáltató, de facto azonban az MTVA.

Ennél is fontosabb, hogy az MTVA-nál gyártják/rendelik meg a műsorokat, hiszen itt áll rendelkezésre a szükséges költségvetés is. A Mérték Médiaelemző Műhely által a közelmúltban beadott közérdekű adatigényére adott válaszból kiderült, hogy a Duna Médiaszolgáltató 2016-ban összesen csak 5,5 millió+áfa forintot költött műsorbeszerzésre és műsorgyártásra, ami meglehetősen vicces összeg egy törvény által definiált közszolgálati médiaszolgáltatótól.

Természetesen ez a szervezeti konstrukció egyáltalán nem véletlen, a törvényalkotó lényegében meghekkelte a közszolgálati intézményrendszert. Van egy olyan szervezet, a Duna Médiaszolgáltató, amely felett van felügyeleti rendszer, a működését egy többpárti kuratórium ellenőrzi, de lényegében alig csinál valamit. A műsorgyártásra/műsorbeszerzésre költött összeget egy aránylag jól kereső magánszemély éves jövedelme is fedezhetné. Emellett azonban van az MTVA, amelynek nincs felügyeleti rendszere, szó sincs többpárti ellenőrzésről, a vezérigazgatót a fideszes Médiatanács elnöke nevezi, illetve hívhatja vissza. Nem véletlen, hogy a kimittud adatigénylő portálon eddig az MTVA-hoz 126 közérdekű adatigény érkezett és már számtalan per indult: az intézmény működése átláthatatlan, a szerződések nem ismertek, de gyakran gyanúsan túlárazottak. Lényegében tehát van egy kirakatszervezet, a Duna Médiaszolgáltató, amelynek a működése felett van törvényi kontroll, és miután a törvény betűje szerint ez a közszolgálati médiaszolgáltató, így lehet mutogatni, hogy Magyarország milyen jól megfelel a közszolgálat függetlenségével kapcsolatos elvárásoknak. Kár, hogy emellett ott van az MTVA, ahol a valódi pénzköltés zajlik és ami fölött semmiféle társadalmi kontroll nincs.

A közmédia intézményrendszerének meghekkelése még olyan kérdésekre is kiterjed, mint a közbeszerzési irányelv megkerülése, amiről korábban már szintén írtunk. A magyar közbeszerzési törvény az„audiovizuális vagy rádiós médiaszolgáltatásra szánt műsorszám” beszerzésére ad mentességet, holott az európai közbeszerzési irányelv egyértelműen kimondja, hogy „audiovizuális vagy rádiós médiaszolgáltató” szerződései kerülhetnek kivételi körbe. Ennek célja nyilvánvalóan az, hogy az MTVA beszerzései ne legyenek közbeszerzés kötelesek, így történhetett, hogy Magyarországon nem a médiaszolgáltató, hanem egy vagyonkezelő- és pénzalap került ki a közbeszerzési törvény hatálya alól.

Bármilyen hihetetlen, eddig nem indult uniós eljárás a magyar közszolgálati média ügyében, holott láthatóan a joggal való visszaélésről van szó. Alighanem a konstrukció kiagyalói büszkén veregetik saját vállukat, hogy milyen jól átvertek mindenkit, de nem kérdés, hogy egyszer majd elindulnak azok az eljárások, amelyek számon kérik a magyar kormányon az uniós szabályok betartását. És ez még a jobbik eset, a rosszabbikat mindenki tudja: egyszerűen kitolnak minket egy külső körbe, és onnantól kezdve főhetünk majd a saját levünkben.

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A sütik fogadása ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás