Mint azt egy korábbi cikkben írtuk, a valótlan tényeken alapuló, lejárató propaganda elleni sajtóperek esélyeinek értékelés kettős. A pereket meg lehet nyerni, de ettől még a nyilvánosságban a torzult valóság rögzül, és könnyen valótlan hírek által is befolyásolt választói döntések születnek. Ebben a cikkben egy másik, a propaganda elleni jogi eszköz, a személyiségi jogi perek hasznáról és korlátairól ejtünk szót.
Nézzük először, hogy miben más a sajtóper és a személyiségi jogi per. Személyiségi jogi pert csak olyan valótlan tényekkel kapcsolatban lehet indítani, amelyek sértőek is, ami jogilag annyit jelent, hogy azok alkalmas az érintett személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására. Egy lejárató propagandának nyilván ez a célja, ezért itt nagy különbség nem lesz. Ugyanakkor nagyon másként néz ki az eljárás, és mást is lehet kérni a bíróságtól egy személyiségi jogi perben.
Ami az eljárást illeti, a lényegi különbség a sebesség. A sajtóper különleges eljárás, ezért gyakorlatilag a cikk megszületésétől az elsőfokú ítéletig eltelt idő mindössze akár egy-két hónap is lehet. Ezzel szemben egy személyiségi jogi perben az első tárgyalásig is könnyen eltelik hat-nyolc hónap, és amíg lezárul jogerősen, 2-3 év is eltelhet. Így világos, hogy ennyi energiát akkor éri meg belefektetni egy eljárásba, ha mást, többet lehet elérni vele, mint egy sajtóperrel, ahol ugye kizárólag helyreigazítást rendelhet el a bíróság.
Ezzel szemben személyiségi jogi perben lehet kérni
- a személyiségi jog megsértésének megállapítását,
- a jogsértő tartalom eltávolítását,
- nyilvános elégtételt, ami a gyakorlatban az ítélet rendelkező részének közzétételét jelenti, akár annak indokolásával együtt
- a jövőbeni jogsértéstől való eltiltást,
- sérelemdíjat, régi nevén nemvagyoni kártérítést.
A jogsértés megállapítása és a nyilvános elégtétel nem sokat tesz hozzá a helyreigazításhoz. A jövőbeni jogsértéstől eltiltás csak abban az esetben ér valamit, ha a jövőben mégsem tartja tiszteletben a pervesztes fél az ítéletet, akkor ugyanis ez az újabb jogsértésnél súlyosbító tényező. Ugyanakkor van egy kis gond ezzel.
Azt gondolnánk, ha valakiről ugyanaz a sajtótermék harmadszor hazudik jóhírnevet sértően úgy, hogy korábban a bíróság eltiltotta őt a bíróság a jogsértéstől, akkor ez a feltétel megvalósult. Azonban a bíróságok nem így értelmezik ezt a szabályt. A jogsértéstől eltiltás ugyanis meghatározott hazugságtól való eltiltást jelent. Vagyis ugyanazt nem lehet az eltiltás alapján még egyszer hazudni. Ha azt írják valakiről, hogy megölte a szomszédját (volt ilyen!!!), és ettől eltiltják, majd utána azt, hogy megölte volna a saját anyját (ilyen is volt!!!), akkor az előző hazugságtól való eltiltás nem vonatkozott a másodikra. És a bíróság a sérelemdíj mértéke kapcsán nem fogja súlyosító tényezőként figyelembe venni a korábbi jogerős marasztalást és eltiltást.
A jogsértő tartalom eltávolítása ugyanakkor hozzáadott érték a helyreigazításhoz képest, ugyanis ezzel lehet elérni, hogy az interneten örökké elérhető cikkek eltűnjenek az online térből.
A sérelemdíj pedig természetesen kompenzál valamit, ráadásul a kártérítéssel szemben ennek van egy olyan rendeltetése is, hogy tartsa vissza a jogsértőt a további jogsértéstől. A polgári jogi szankciók jellemzően nem büntető jellegűek, hanem a jogsértéssel előállított jogsértő állapot helyreállítását célozzák meg. Vagyis ha valakinek szerződéssel kárt okoztak, akkor a megítélt kártérítésben kizárólag az okozott vagyoni kár, esetleg az elmaradt haszon és a kár elhárításához indokolt költség tükröződhet. A sérelemdíj ezzel szemben az a célt is szolgálja elvileg, hogy annak mértéke tartsa vissza a jogsértőt a jóhírnév jövőbeni megsértésétől.
Ehhez képest azt látjuk, hogy a sérelemdíjak jellemzően százezer forintos nagyságrendűek. Néhány milliós sérelemdíjra én csak olyan esetben ismerek példát, ha a perben tucatnyi lejárató cikk tömeges valótlan állításait bírálta el a bíróság. Ha a közmédia négy híradóban hazudik, akkor az kétmillió forintba kerül. Ismerek olyan elsőfokú ítéletet három, a TV2 „Tények”-ben sugárzott valótlan és sértő tudósítás miatt, amiért félmilliót ítélt meg a bíróság. Erősen kérdéses, hogy 2019-ben ekkora tétel számít-e bármit a propagandamédiának, amikor a köztévé költségvetése százmilliárdot közelíti, az egyes jobboldali médiumok pedig akár milliárdokat is zsebelnek be állami hirdetésekből. A Modern Media Group Zrt. – a kormánymédia egyik vezető kiadója – vezérigazgatója le is nyilatkozta pár hónapja: milliárdos árbevétel mellett pár millió perben bukott forint belefér.
Ennek fényében nagyon nem lehet arra sem számítani, hogy a sérelemdíjak majd visszatartanak kormányzati pénzzel kitömött szereplőket a hazugságoktól. Az állami hirdetések fedezik a költségeket, azt pedig az adófizetők állják.