Egy magára hagyott médiarendszer

EGY MAGÁRA HAGYOTT MÉDIARENDSZER
A magyar média: ostromolva, támogatás nélkül – Lágy Cenzúra 2023

A szólásszabadság elengedhetetlen a jól működő demokratikus társadalmakhoz, és ennek egyik alapvető feltétele, hogy az újságírók biztonságos körülmények között végezhessék munkájukat. Amennyiben zaklatják, bántalmazzák őket, vagy indokolatlanul beavatkoznak munkájukba, veszélyeztetheti a demokratikus társadalom működését. Ennek ellenére az újságírókat érő erőszak és zaklatás globálisan növekedett az elmúlt évtizedben. Magyarországra vonatkozóan gyakran hiányosak az adatok, és az itt dolgozó újságírók helyzete nem hasonlítható azokhoz, akik nyílt diktatúrákban, háborús övezetekben vagy más konfliktuszónákban dolgoznak. Mégis, Magyarország egyre távolabb kerül azoktól az európai demokráciáktól, ahol a sajtószabadság alapérték. A magyar médiakörnyezet 2010 óta jelentős átalakulásokon ment keresztül, amit a nemzetközi sajtószabadság-indexek romlása is alátámaszt.

A magyar médiarendszer 2010 után fokozatosan polarizálódott, gyakorlatilag kettévált. Az egyik részébe azok a médiumok tartoznak, amelyek lojalitását a kormány a közös erőforrások korlátlan elérhetőségével biztosítja. A másik felébe az ilyen erőforrásoktól elzárt médiumok tartoznak. A kormánnyal lojális médiumok politikai küldetést teljesítenek, számukra az újságírás szakmai és etikai szabályai bármikor félretehetők. A nem kormánypárti média ideológiailag sokszínű, és egyértelműen az újságírás szakmai és etikai szabályai határozzák meg a működését.

A magyar médiarendszer 2010 utáni átalakulása egyfelől mellőzi az újságírók elleni erőszakot és a kritikus médiumok nyílt cenzúráját. Másfelől azonban olyan mélyreható, hogy a nyomdai kapacitásoktól a lapterjesztő és a műsorterjesztő hálózatokon át a médiaügynökségekig az információk és a bevételek áramlásának minden pontján a kormányközeli szereplők dominálnak. Ez a független újságírás és tartalomszolgáltatás végzését súlyosan megnehezíti, teljes bizonytalanságban tartva a független médiaszereplőket. Bár a kormányközeli média nyíltan központosított és kézivezérelt, ami a hagyományos értelemben vett cenzúra alkalmazását igen valószínűvé teszi, a magyar médiapolitika egészét 2014 óta a lágy cenzúra kifejezéssel írjuk le.

A „lágy cenzúra” vagy indirekt cenzúra fogalma alá azokat a médiapolitikai beavatkozásokat soroljuk, amelyek a médiapiac szerkezetének alakításával, a médiapiaci erőforrások elosztásának manipulálásával egyes álláspontok esélyét a közönség elérésére jelentősen növelik, másokét jelentősen csökkentik. Értelmezésünk szerint a lágy cenzúra a médiapiac szerkezetére és a médiavállalkozások gazdasági mozgásterére ható önkényes beavatkozás. Célja, hogy a médiapiac értéklánc egészében megerősítse azokat a vállalkozásokat, amelyek elősegítik a kormányzat álláspontjának közvetítését, és egyúttal gyengítse, gazdaságilag ellehetetlenítse, vagy kritikus álláspontjuk feladására kényszerítse a kormányzattal szemben kritikus véleményeket közlő médiumokat.

A lágy cenzúra viszonylag lassú, de tartós változásokat okoz a médiarendszer egészének működésében. A befolyásolás nem közvetlenül az egyes tartalmak előállítására, hanem a tartalomkínálat egészének alakítására irányul, célpontjai így nem az egyes újságírók, hanem a médiavállalkozások. A lágy cenzúrát közvetlenül a médiatulajdonosok és a médiamenedzserek érzékelik, e beavatkozások a szerkesztői és az újságírói gyakorlatot rajtuk keresztül befolyásolhatják.

A 2023-ról szóló lágy cenzúra jelentésünk a megszokott gazdasági és jogi elemzéseken túl kiemelten foglalkozik a hazai tartalomszolgáltatók és a platformok viszonyával, valamint az európai platformszabályozás végrehajtásának eddigi magyarországi tapasztalataival. A közszolgálati médiáról szóló fejezet a 2016-ban indított európai versenyjogi ügyünk részletes bemutatása.

Radikális fordulat nem történt 2023-ban a magyar médiapiacon, ami nemcsak azt jelenti, hogy a Fidesz nem szerzett újabb látványos pozíciókat, de azt is, hogy a független média helyzete sem lett stabilabb. Két tényező ugyanakkor újabb aggodalomra ad okot. Úgy tűnik, a globális platformok európai szabályozása nem hoz érdemi változást a magyar tartalomszolgáltatók és a platformok viszonyában, viszont tovább erősíti a Fidesz által 2010 óta megszállva tartott médiahatóság pozícióját. Másrészt az általunk indított európai eljárások kudarca az utolsó jogi eszközöket is kiveszi a kezünkből, amikkel az átpolitizált médiarendszert és az eltorzított médiapiacot legalább részben a demokrácia  normáinak megfelelő irányba terelhettük.

A szuverenitásvédelmi törvény és az európai médiaszabadság-törvény a 2023-as fejleményeket még nem érintette, ezek a 2024-es évről szóló jelentésben szerepelnek majd.

A teljes elemzés elérhető: EGY MAGÁRA HAGYOTT MÉDIARENDSZER A magyar média: ostromolva, támogatás nélkül – Lágy Cenzúra 2023

A tanulmány a HDMO (Hungarian Digital Media Observatory, azaz a Magyar Digitális Média Obszervatórium) nevű projekt keretében készült. A 30 hónapos projekt keretében a Political Capital és a Mérték Médiaelemző Műhely kutatói a dezinformációk terjedését és az ellene hozott intézkedések hatékonyságát vizsgálják, a francia AFP hírügynökség és a Lakmusz újságírói tényellenőrző munkát folytatnak, az Idea Alapítvány munkatársai a tudatos médiafogyasztással kapcsolatos tréningeket tartanak, a HDMO digitális infrastruktúráját pedig az Epresspack biztosítja. A projekt, az első fázishoz hasonlóan, az Európai Bizottság társfinanszírozásában működik. A HDMO-t alkotó konzorciumot nyílt pályázaton választotta ki az Európai Bizottság, amely minden tevékenységében teljes függetlenséget élvez.

A projekt az Európai Unió finanszírozásával valósul meg. A projekt során kifejtett nézetek és vélemények azonban kizárólag a szerző(k) sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség véleményét. Ezekért sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó szerv nem tehető felelőssé.