Mind ugyanazt és mindig ugyanazt

Egységben az erő – ebben hisz az immár az összes megyei lapot magának tudható fideszes médiaalapítvány. Szerkesztői szabadság helyett teljesen egységesített hírtartalom minden megyében, helyi közélet helyett legfeljebb helyi hitélet. Katus Eszter elemzése.

Pontosan egy évvel ezelőtt készült el az első megyei lapelemzésünk, amelyben a 2018. április 6-i lapszámokat vettük górcső alá. Ezt még további nyolc alkalom követte, egészen 2018 végéig. Bár az a projekt december végén lezárult, úgy döntöttük, egy elemzés erejéig még visszatérünk a regionális napilapokhoz.

A tavalyi első elemzés óta ugyanis sok minden változott a megyei lapok tulajdonosi hátterében: Heinrich Pecina és Andy Vajna lapjai is a Fidesz-közeli Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) tulajdonába kerültek. Méghozzá nem is akárhogy: a különböző médiatermékek vezetői még novemberben ajánlották fel ingyen lapjaikat a KESMÁ-nak, ezzel mintegy 30 milliárd forintos vagyonról mondva le. A lapok ma már (további több száz más sajtótermékkel együtt) egy központi irányítású vállalatcsoporthoz tartoznak, amelynek vezető tagja a – korábban Mészáros Lőrinc tulajdonában álló – Mediaworks, míg a többi cég ellenőrzött tag. A nagy holding létrejöttét a Gazdasági- és Versenyhivatal és a Médiatanács sem vizsgálta, miután a kormány rendeletben nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítette a tranzakciót.

Így kialakult egy hatalmas, teljesen központosított fideszes médiabirodalom, amelynek legfőbb vezetője Liszkay Gábor elnök-vezérigazgató.

A korábbi elemzésektől eltérően így már nem beszélhetünk három különböző lapcsoportról (Mediaworks, Inform Média, Lapcom), csupán egy közösről. Emiatt persze felmerül a kérdés, vajon milyen változásokat hozott az összevonás. Megmaradhattak-e a szerkesztői döntések alapján született minimális különbségek a központi oldalakon, vagy minden teljesen egyforma lett? Változott-e a lapok hangvétele, tetten érhető-e bármilyen látványos jelenség, ami a teljes központosításra utal?

Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ a 2019. április 6-án megjelent 18 megyei napilapban. Ezúttal sem vizsgáltuk a szolgáltatásokat és sportoldalakat, csak a központi és a megyei közéleti híreket.

Soros-terv nélkül, de teljes összhangban

A központi tartalmak alapján két csoportba oszthatók a napilapok: az egyikbe tartozik a 24 óra, a Békés megyei Hírlap, a Heves megyei Hírlap, a Nógrád megyei Hírlap, a Petőfi Népe, a Somogyi Hírlap, a Tolnai Népújság, a Dunántúli Napló és az Új Néplap, míg a másikba a Délmagyarország, a Fejér megyei Hírlap, a Kisalföld, a Napló (Veszprém), a Vas Népe, a Zalai Hírlap, az Észak-Magyarország, a Kelet-Magyarország és a Hajdú-Bihari Napló.

A különbség azonban mindössze formai: míg az első csoportba tartozó lapok három teljes oldalon (7-8-9.) foglalkoztak gazdasággal, belföldi és külföldi hírekkel, addig a második csoportban csupán egy oldalon olvashatók a közös központi tartalmak. Bár korábban előfordult, hogy a Lapcom vagy az Inform Média lapjai a közös anyagokon túl további országos és hazai híreket is megjelentettek, mást emeltek ki vagy máshogy fogalmaztak, mint a Mediaworks lapok, ez mára teljesen megszűnt: a cikkek minden lapban szóról szóra megegyeztek.

A lapok szabadsága látszólag a címoldalra korlátozódott: ott vélhetően a szerkesztők dönthették el, mely központi hírt/híreket emelik ki. Így fordulhatott elő, hogy volt olyan újság, amely hármat is, míg más lapok egy központi anyagot sem tettek az első oldalra.

Ami a tartalmat illeti: a tematika szinte semmit sem változott az egy évvel ezelőtti állapothoz képest. Akkor is választás előtt álltunk és most is, akkor is a migrációval riogatták az olvasókat és most is.

Az első csoporthoz tartozó napilapok a 7. oldalon az évtizedes szárazságról, a gazdáknak adható támogatásokról, az adóbevallásról, a nem uniós országok munkavállalóinak felajánlható munkalehetőségekről, a lakáspiac felpörgéséről, Palkovics László amerikai útjáról és a magyar gazdaságot húzó autóiparról számoltak be. Bár az adóbevallás kapcsán egy grafikont is közöltek, amelyen jól látható, hogy tíz év alatt 4 milliárddal csökkent a civil szervezeteknek felajánlott adó 1%, a cikk a magyarázatra szoruló adat fölött említés nélkül siklott át. Ugyanígy nem elemezték ki azt sem részletesebben, mit jelent az, ha egy megyében az átlagkereset növekedése jócskán lemarad az ingatlanárak emelkedéséhez képest. Arra sem tértek ki a lapok, hogy a gazdasági mutatókat javító autógyárak főként külföldi (német) tulajdonban vannak, azaz nem hazai vállalkozások.

A 8. oldalon az új szlovák Himnusz-törvényről írtak az újságok, valamint arról, hogy egy amerikai katolikus lap elismerően nyilatkozott a kormány családi akciótervéről. A vezető anyagot a „migránscsoportoknak” szentelték, akik „elindultak” – valójában egy görögországi mezőn hadakoznak a helyi rendőrséggel. Emellett már csak egy Stadler reklám fért el az oldalon.

A 9. oldalon – a migránscsoportok mellett – a Fidesz kampánya is elindult: „az európai parlamenti választás tétje most az, hogy bevándorláspárti vagy bevándorlásellenes vezetői lesznek az Uniónak” – mutattak rá többek között a vezető anyagban. Szinte szóról szóra ugyanez hangzott el a megyei lapok hasábjain egy évvel ezelőtt a magyarországi parlamenti választások előtt is, csak akkor a hazai „Soros-ellenzék” ellen kellett felvenni a harcot, amely be akarta engedni a migránsokat. Az ellenzék egyébként most is megjelent az oldalon egy másik cikkben – eszerint a szegediek többsége követeli az MSZP-s Ujhelyi István házfelújítási számláit. Az oldalon helyet kapott még a MÁV új akciója (testkamerákkal szerelik fel az ellenőröket), a pedagógusok béremelési javaslatai, a Brexit elhúzódása, valamint az, hogy a szakoktatóknak többet fizetnének a jövőben.

A második csoportba tartozó lapok egy oldalra besűrítve az alábbi anyagokat vették át: induló Fidesz-kampány és induló migránsok, az akcióterv dicsérete, a szakoktatók béremelése, a gazdaság növekedése, illetve a Brexit.

Ami kimaradt a KESMA megyei napilapjaiból: Manfred Weber nyilatkozata, amely szerint nem Orbán Viktor határozza meg a jövőt, hanem Merkel és ő. A fideszes Bayer Zsolt zseniális lakáscseréje, amellyel egy pilisszentkereszti faházért egy budai lakást kapott cserébe – és még a csereingatlant is visszaszerezte később. Nem szóltak a hírek a több száz hektáron pusztító fonyódi tűzvészről, de arról sem, hogy Szél Bernadett országgyűlési képviselő 61 menekült gyermeket talált a magyar tranzitzónában, akiknek az ellátása kifogásolható. Azt sem írták meg, hogy Orbán-karikatúra miatt követelt cenzúrát a szlovén kormánytól a magyar nagykövet – hiába, vagy azt, hogy 172 ember fagyott halálra idén télen. Arról sem tettek említést, hogy az ombudsman felszólította a politikusokat, ne használják a gyerekeket a kampányban, mint ahogy az sem ért egy sort sem, hogy pont azt a körzetet szüntették meg Miskolcon, ahol mindig MSZP-s politikus nyert a választásokon.

A központi oldalakon nem történt tehát változás a korábban megismert módszerekhez és témákhoz képest. Az ellenzék nem jutott továbbra sem szóhoz, egyedül a Soros-terv tűnt el a lapokból, ami vélhetően a Fidesz Néppárttal való konfliktusára vezethető vissza. Ami meglepő volt még, hogy egyik újságban sem találkoztuk kormányzati hirdetéssel. Belenéztünk ezért pár korábbi lapszámba, és megállapítottuk, hogy most már csak néhány naponta jelenik meg teljes oldalas kormányzati hirdetés, főként a családi akciótervről.

Két közszolgálati hír között egy politikai reklám

A megyei hírek szintén megrekedtek azon a szinten, ahol a tavalyi évben is álltak: viszik a prímet a kulturális programok, a krimik, a különböző átadások és fejlesztések, a szolgáltatások, az iskolai versenyek és események. Valós helyi közéleti tartalmakkal, politikával, problémafelvetéssel nem találkoztunk, csak négy, valamilyen okból említésre érdemes anyaggal.

Az egyik a Zalai Hírlapban jelent meg, és arról szólt, hogy – a Jobbikból kilépett szélsőséges politikusok által alapított – Mi Hazánk Mozgalom magyar korrupcióellenes ügyészséget akar, de az európai ügyészséghez való csatlakozást ellenzi, mert az veszélyeztetné hazánk szuverenitását. (Más párt – a Fideszen kívül – nem szólalhatott meg egyik lapban sem.)

A másik a 24 óra egy írása, amely azt fejtegeti, hogy a cigányoknak a vérükben van a cigány nyelv (sic!), meg a tánc – holott ezek a típusú általánosítások csak fokozzák az előítéleteket.

A harmadik és a negyedik egyformán a Délmagyar szegedi kiadásához köthető. Az egyik kisebb írásban a Tisza Koalíció választási kampányszövegét idézik, illetve azt, mit ígérnek a szegedieknek, ha rájuk szavaznak az önkormányzati választásokon. A kvázi politikai hirdetés alatt nincs arra vonatkozó jelölés, hogy fizetett tartalomról lenne szó, de még csak az sem, ki a szerző: csupán annyi szerepel, hogy „munkatársunktól”. Az írás egyébként olyan cikkek között bújik meg, mint a „Darálják a karácsonyfákat” vagy a „Parkolóhelyeket kapnak a lakóparkok”.

Szintén nincs megnevesített szerzője annak az irománynak sem, amely szerint trükkösen őrzi meg a szegedi városvezetés a kommunista utcaneveket, hiszen például a Dobi István utcát Dobó Istvánnak nevezték át, pedig Szegednek semmi köze az egri várkapitányhoz A szerző szerint ez amiatt lehet, hogy így az arra járók nem felejtik el a rosszemlékű Dobi Istvánt.

A megszokott tartalmak mellett azért felbukkant egy újdonság is: a Heves megyei Hírlapban és az Új Néplapban 2-2 oldalon egyházmegyei híreket olvashattunk. Könnyen lehet azonban, hogy ezek már korábban és más lapokban is előfordultak, csupán mi nem találkoztunk velük az elemzéseink során.

Összességében elmondhatjuk, hogy a KESMA belépését követően lezajlott a teljes egységesítés a központi tartalmakat illetően: mindenhol pontosan ugyanaz a kormánypropaganda olvasható. A szerkesztői szabadságot a megyei oldalakra száműzték, ahol a helyi sajtómunkások mindössze arról dönthetnek, hogy iskolások múzeumlátogatása vagy az óvodások kézműves játszóháza legyen az aznapi vezető anyag.