A Mérték Médiaelemző Műhely 2017 elején a korábbi évekhez hasonlóan felmérte, hogy a médiában dolgozók hogyan vélekednek a sajtószabadság helyzetéről Magyarországon. A kutatást 2012 óta minden évben elvégeztük, feltérképezve az adott év sajtóműködésének megítélését. A válaszadók semmivel sem optimistábbak, mint mi magunk.
Az újságírók közül igyekeztünk minél szélesebb kört elérni. A nyomtatott, illetve az online sajtó, valamint a rádiók és a televízió csatornák, illetve a közszolgálati médiumok részére is megküldtük az online kérdőívet. A kérdőívet a válaszadók anonim módon töltötték ki, ennek következtében nem tudjuk, hogy pontosan mely médiumoktól milyen arányban válaszoltak, ahogy pontos viszonyítás hiányában arra sem tudunk válaszolni, hogy a minta mennyire reprezentálja az újságírókat.
Az online kérdőívet idén 90 újságíró töltötte ki. Ez kevesebb, mint a korábbi években volt, noha a kérdőívvel ugyanazt a kört céloztuk meg, akiket a korábbi években. A válaszolási kedv csökkenéséről csak feltételezéseink lehetnek, de nem zárható ki, hogy az országban jelenleg uralkodó hangulat miatt kevesebben mertek még egy anonim kérdőívre is válaszolni, ahogy persze az is lehet, a korábbi évekhez képest kevesebben gondolták, hogy van értelme, jelentősége annak, hogy elmondják véleményüket, tapasztalataikat.
Az újságírók megítélése szerint a sajtószabadság helyzete a mérés kezdete óta romlott, bár a 2015-ös év enyhe javulást mutatott, 2016-ra az eddigi legrosszabb megítélés adataihoz képest is mélyre süllyedt.
Arra a kérdésre, hogy „Kérjük, értékelje a médiára gyakorolt politikai nyomásgyakorlás mértékét attól, hogy nincs nyomásgyakorlás, addig, hogy olyan erős a politikai nyomásgyakorlás, hogy az korlátozza a hazai sajtószabadság érvényesülését.” a válaszok igencsak szomorú képet mutatnak.
Amikor ugyanezt a kérdést a gazdasági nyomás gyakorlás szemszögéből tettük fel, „Kérjük, értékelje a médiára gyakorolt gazdasági érdekű nyomásgyakorlás mértékét! Az 1-es érték azt jelenti, hogy nincs nyomásgyakorlás, a 4-es érték pedig azt, hogy olyan erős a gazdasági nyomásgyakorlás, hogy az korlátozza a hazai sajtószabadság érvényesülését.” olyan erős változást, mint a politikai nyomásgyakorlásnál nem találtunk.
Személyesen megtapasztalt nyomásgyakorlásról korábban valamennyivel kevesebben számoltak be az újságírók, mint mostani kutatásunk során. 2013-ban 50%, 2014-ben 43%, 2015-ben 47% beszélt arról, hogy személyesen is megélte a politika jelenlétét munkája során. Az elmúlt évre azonban ez a szám érdemben megnőtt, most az újságírók többsége, 56% számolt be ilyen élményről.
A gazdasági nyomásgyakorlás érzékelése valamivel alacsonyabb arányban jelenik meg az újságírók válaszaiban. Most 48%-uk mondta, hogy az elmúlt évben érzékelt a munkája során gazdasági nyomásgyakorlást. Ez az arány visszatérést jelent a 2013-ban, 2014-ben tapasztaltakhoz, mert 2015-ben – a kérdőív akkori adataiból nem magyarázhatóan – ez az arány lényegesen kisebb (35%) volt.
A korábbi évekhez képest érezhetően jobban megjelent az online sajtóban a személyes nyomásgyakorlás érzékelése. Most már nincs olyan jelentős különbség az offline és az online sajtóban dolgozók érzékelése között: politikai nyomás 58% / 52%, gazdasági nyomás 50% / 43%, mint korábban ez tapasztalható volt.
Arra, hogy „Előfordult-e újságírói gyakorlatában, hogy valamely politikai/gazdasági tényt elhallgatott, annak érdekében, hogy elkerüljön valamilyen hátrányos következményt?”, a kérdésre válaszoló újságírók 33%-a válaszolt igennel. Ez a szám sajátos módon ugrál a különböző vizsgált években, tavaly magasabb volt (44%), ahogy 2013-ban is (42%). 2014-ben a mostanihoz hasonló válaszok érkeztek (31%). Az ingadozó értékek értelmezését nehezíti, hogy a kérdés általánosságban – az újságírói gyakorlatra – kérdezett rá, nem pedig egy meghatározott időszakra, így nem tudunk válaszolni arra miért nő vagy csökken ez az arány.
A mostani kutatásban feltettük az a kérdést is, hogyan működött ez az elmúlt évben, azaz gyakorolt-e öncenzúrát a megkérdezett 2016-ben. Erre a szűkített időszakra a válaszoló újságírók 28%-a (tavaly 31%-a) válaszolt igennel. Az öncenzúra rendszerszerű működését mutatja, hogy hasonló arányban válaszolják az újságírók azt, hogy az előfordult tény elhallgatására irányuló főszerkesztői, tulajdonosi utasítás is. A kérdésre válaszolók 29%-a utalt arra, hogy ilyen utasítás érkezett a főszerkesztőtől és 35%, hogy a tulajdonostól. Tény, hogy az ilyen befolyás a válaszolók szerint az elmúlt évhez képest valamelyest csökkent (43%/40%).
A válaszadó újságírók a saját helyzetüket, a közönség tájékozódási lehetőségeit és a sajtószabadság feltételeit összességében igen borúsan ítélik meg. Bizakodásra okot adó adatot nem igazán találtunk a válaszokban. Talán csak annyit, hogy még ilyen körülmények között is maradtak, akik a szakma szabályai szerint, tisztességes újságíróként akarják végezni a feladatukat.
A teljes elemzés elérhető a www.mertek.eu honlapon.