A sajtószabadság helyzete a médiamenedzserek szerint

A felmérés célja az volt, hogy feltárjuk a különböző méretű, irányultságú és jellegű médiavállalkozásokban dolgozó menedzserek véleményeit az új médiatörvényekről. A zárt kérdőív kérdéseire összesen 58 médiamunkatárs válaszolt telefonon vagy online. A minta nem teljesen reprezentatív, de a vélemények belső összefüggései biztosan igazak a teljes célcsoportra is.

A sajtószabadság legfontosabb feltételének azt érzik a médiamenedzserek, hogy a médiahatóság nem kizárólag pártok jelöltjeiből álljon, illetve azt, hogy a médiatulajdonosok és a politikai pártok közt ne legyen összefonódás. A politikai függetlenségen túl az újságírói függetlenségnek is nagy szerepet tulajdonítanak a médiamenedzserek a sajtószabadságban. Ennek zálogát leginkább erős szakmai szervezetekben és az önszabályozásban látják a válaszadók. Az újságírók érdemi beleszólási lehetőségét a főszerkesztő választásba nem mindenki érzi fontosnak a sajtószabadság szempontjából, és a magyar médiatulajdonosok, illetve a közszolgálati műsorok jelentőségének megítélése is megosztja a médiamenedzsereket. Utóbbi két szempontot a vidéki médiában dolgozók sokkal jelentősebbnek érzik, mint a fővárosiak.

Mindent egybevetve a médiamenedzserek véleményátlaga szerint a közepesnél egy kicsivel jobb jelenleg a sajtószabadság helyzete. A válaszok átlaga: 5,45 pontnak adódott egy 10 fokú skálán. A vidéken dolgozók átlaga 6,1, az országos terjesztésű fővárosi székhelyű médiatermékeknél dolgozó menedzserek átlaga azonban csak 4,4 pont.

A médiamenedzserek többség úgy érzi, úgy látja, hogy az új médiatörvények hatálybalépése óta csökkent a gyermekekre ártalmas tartalmak mennyisége. Ugyanakkor a válaszadók többsége szerint romlott az újságírói munka megbecsültsége és romlottak az újságírói munka jogi feltételei is.

Mindent egybevetve a menedzserek 56 százalékának negatív a véleménye az új médiatörvények hatásáról, és csak 40 százalékuké pozitív (a hiányzó 4% ambivalens). Elsősorban azok hajlanak pozitívan értékelni az új médiatörvények hatását, akik szerint az is kell a sajtószabadsághoz, hogy a médiatermékek inkább magyar tulajdonban legyenek. Ez a vélemény együttes viszont inkább jellemző a kormány-, illetve a jobboldal felé orientálódó válaszadókra, mint az ellenzék felé orientálódókra.

A válaszadók 59 százaléka azt mondta az új médiatörvényekről, hogy nagyjából az következett be, amire előzetesen számított. 27 százalékuk szerint viszont a helyzet kedvezőtlenebből alakult, mint ahogy előzetesen számoltak vele. Végül 14 százalék azok aránya, akik szerint a helyzet kedvezőbben alakult az előzetes várakozásuknál. Elsősorban azoknak voltak pozitívak a várakozásaik, akik nagy jelentőséget tulajdonítnak a sajtószabadságban a közszolgálati műsorszolgáltatásnak és annak, hogy inkább magyar tulajdonosai legyenek a médiatermékeknek.

A médiamenedzserek 69 százaléka azt mondta. „változott a munkám az új médiatörvények hatására”, 31 százalékuk viszont azt nyilatkozta: nem változott. A kérdésre adott válaszok nem korrelálnak más válaszokkal. Ez viszont azt sejteti, hogy itt valós történéseken, tényeken múlik a válasz, nem a véleményszerkezeten.

A médiamenedzserek munkáját nagyobb valószínűséggel befolyásolja a médiaszabályozás, mint a tulajdonos. A hirdetők és a politikai pártok esetében viszont egyértelműen negatívnak adódott a válaszok mérlege. Ezzel együtt azért figyelemreméltó, hogy a válaszadók több mint harmada azt mondta: hatnak a munkájára a politikai pártok. Ez a hatás a legtöbbször áttételes, amire abból is következtethetünk, hogy a válaszadók 57 százaléka szerint a munkahelyük pénzügyi háttere függ a mindenkori politikától, és ebből 28% szerint nagyon függ.

A médiamenedzserek 35 százaléka szerint ma Magyarországon olyan mértékű a médiára gyakorolt politikai nyomásgyakorlás, hogy az már korlátozza a sajtószabadság érvényesülését. Azt viszont mindössze 5 százalékuk gondolja, hogy egyáltalán nincs politikai nyomás a médián. És akik erős politikai nyomást éreznek a médián, természetesen nagyobb valószínűséggel elégedetlenek az új törvényekkel, mint azok, akik szerint nincs politikai nyomásgyakorlás.

A médiamenedzserek azonban nem éreznek nagyobb politikai nyomást a médián, mint amekkora gazdasági nyomást éreznek, sőt. A válaszadók 53 százaléka pontosan egyformán értékelte a politikai és a gazdasági nyomásgyakorlás mértékét, 26 százalékuk szerint viszont a gazdasági nyomás erősebb, mint a politikai, 21 százalékuk szerint pedig a politikai nyomás nagyobb, mint a gazdasági.

A médiamenedzserek nem elhanyagolható része úgy érzi, úgy tudja, hogy a politikai nyomás sokszor gazdasági nyomással párosul, illetve gazdasági nyomáson keresztül érvényesül. A válaszadók 86 százaléka szerint a médiára gyakorolt nyomásgyakorlásban szerepe van az állami hirdetési döntéseknek. Ugyanakkor az újságírókra ható közvetlen politikai nyomást (telefonok, közvetlen kapcsolatok) „csak” a menedzserek 49 százaléka érzékelt. Másrészt viszont a médiamenedzserek 54 százaléka határozott igennel válaszolt arra, hogy: „Tudomása szerint a közvetlen kollégái tapasztaltak-e politikai vagy gazdasági érdekű nyomásgyakorlást az elmúlt egy évben?” A menedzserek 38 százaléka tud arról (is), hogy hátrány ért újságírót valamely politikai vagy gazdasági információ közléséért, 17 százalékuk pedig arra (is) tud példát, hogy a közvetlen kollégája valamilyen előnyhöz (pl. ajándék, céges utazás, előléptetés) jutott a munkahelyén valamely politikai vagy gazdasági információ közléséért. A médiatörvények hatásának általános megítélése azonban azok körében a legrosszabb, akik tudnak arról, hogy egy újságírót hátrány ért a munkahelyén valamely politikai vagy gazdasági információ közléséért.