BEVEZETŐ
Most már tudjuk, hogy 2025 volt a Fidesz-rendszer utolsó teljes éve. Az év végén már nem tűnt lehetetlennek a változás, de fogadni még kevesen mertek volna rá. Többek között azért is, mert a propaganda olyan erővel dübörgött egész évben, mintha soha nem akarna elhallgatni. Most már azt is tudjuk, hogy 2026. április 12-én mégis elhallgatott.
2025-ben az ellehetetlenítési törvénnyel a szabad és független újságírás, a szabad és független civil társadalom elleni politikai támadások új szintre értek. Úgy tűnt, a fogatlan tigrisként született Szuverenitásvédelmi Hivatal fogsort kap, jó erős acél-műfogsort. Alig várta, hogy végre igazán haraphasson. Az ellehetetlenítési törvény megfosztotta volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által listázott szervezeteket
lényegében minden hazai és külföldi bevételi forrásuktól. Aztán a Pride, minden idők legnagyobb magyarországi civil véleménynyilvánítása, világossá tette, hogy a fenyegetőzés már visszaüt. Hangosan és látványosan. Ha az ellehetetlenítési törvényt elfogadja a Fidesz, jó eséllyel újabb százezres tömegmegmozdulások jöttek volna. Ez túl magas politikai ár egy választási kampány előszobájában.
De az ellehetetlenítési törvény megmutatta, mi lesz, ha Orbán 2026-ban marad. Orbán belátta, hogy a félig-autokrácia egy egyébként működésképtelenné félrekormányzott országban kevés lesz. A kritikus hangokat nem elég ignorálni és megbélyegezni, el is kell őket űzni. Oroszország egészen közel került a magyar hétköznapokhoz, Európa pedig egyre távolabb tőlük.
És amikor már azt hittük, hogy a hagyományos média piacain a Fidesznek nincs hova terjeszkednie, az Indamedia (Index.hu) felvásárolta a Blikket és a Ringier teljes magyarországi portfólióját. Úgy, hogy a felek tisztában voltak vele, az időközben hatályba lépett Európai Médiaszabadság Törvény minden ilyen felvásárlást előzetes médiahatósági vizsgálathoz kötött.
Mindezt értelmezhetjük úgy is, hogy a Fidesz 2025-ben érzékelte a bukás reális esélyét. Bezsákolta, amit még lehetett, és nagyobb hangerővel fenyegetőzött, mint valaha. Ehhez képest a 2026. április 12-én éjjel a Fidesz másod- és harmadvonalbeli arcaival készült interjúk mégis azt mutatták, hogy ők bizony nem számoltak a vereséggel. Jobban hittek a saját propagandájuknak, a saját meghamisított közvéleménykutatásaiknak, mint a választók.
A választást megelőző hónapokban a Fidesz ugyanúgy uralta a nyilvánosság tereit, mint korábban. A propaganda eszköztárában megjelent a mesterséges intelligencia, ami nemcsak háborús riogatást, hanem hamis választási programot is generált. Csak éppen mondandó nem maradt. Orbán egyetlen lapra tette fel a 2026-os választást: lesz elegendő szavazó, aki elhiszi, hogy csak Orbán képes megvédeni
a magyarok szuverenitását Brüsszel és Kijev gonosz cselszövéseitől.
Végül azok lettek sokkal többen, akiknek elege lett a hazugságokból, a félelemkeltésből, a propagandából.
Már a választások másnapján elkezdett nagyon távolinak tűnni a 16 évnyi Orbán-rezsim. Pedig a tanulságait muszáj tovább vinnünk: a civil kontroll és a civil bátorság elengedhetetlen. Ezért a rezsim vége nem is jelentheti a médiapolitika kritikus elemzésének végét. Még ha bízunk is benne, hogy a Magyar-kormány médiapolitikájáról szóló elemzések majd egészen más, egészen európai képet is mutatnak a magyar médiarendszerről és nyilvánosságról.
A teljes elemzés elérhető: Mérték Füzetek 46.
A tanulmány a HDMO (Hungarian Digital Media Observatory, azaz a Magyar Digitális Média Obszervatórium) nevű projekt keretében készült. A projekt az Európai Unió finanszírozásával valósul meg. A projekt során kifejtett nézetek és vélemények azonban kizárólag a szerző(k) sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség véleményét. Ezekért sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó szerv nem tehető felelőssé.
