Restaurációt?



A nagy csatazajban alig hallhatóan ugyan, de az elmúlt napokban az MSZP azzal állt elő, hogy „a Médiatanács azonnali feloszlatását, illetve paritásos alapon történő újjáalakítását követeli”. A követelés első fele rendben is van, de megoldást jelenthet-e bajainkra a paritásos újjáalakítás? Polyák Gábor írása.

Láttunk már példát paritásos médiahatóságra is. Bár az ORTT emlékét jelentősen megszépíti a megszűnésével kialakult helyzet, de ettől még tény, hogy a működése nagyrészt szakmaiatlan, piacromboló és korrupt volt. Nagyszerű megalapozása az egypárti Médiatanácsnak. Ugyanakkor az is tény, hogy az ORTT szabályozása kizárta az egypárti uralmat a médiaigazgatásban. Ami a működés közben elvtelen, minden szakmai szempontot felülíró politikai alkudozásnak tűnt, innen nézve maga volt a demokratikus diskurzus. De csak innen nézve.
A Fidesz kiválóan azonosítja az egyes rendszerek legsúlyosabb hibáit, a jogalkotástól az igazságszolgáltatáson át a médiaigazgatásig. Ahelyett azonban, hogy megoldani próbálná ezeket, az adott rendszer legfőbb szervező elvévé teszi. Így lesz a törvénygyárból selejtgyár, a megyei bírósági kiskirályok helyett kézivezérelt házinyúl, és a médiaigazgatásban így lesz a pártalkukból egypárti irányítás. A még rosszabbra egyáltalán nem mentség, hogy korábban is rossz volt, és persze abból, hogy most valami rossz, nem következik, hogy korábban jó volt. Ebből az is következik, hogy a korábbi rutinok, intézmények és attitűdök restaurációja nagy valószínűséggel ismét az összeomláshoz és a mostanihoz hasonló helyzethez vezet – nem csak a médiaszabályozásban.
Meggyőződésem, hogy a Médiatanács, és főleg az óriási hatalmat koncentráló NMHH jelen formájában előzmények nélküli. Még akkor is, ha a Médiatanács tagjainak megválasztására vonatkozó hatályos szabályok szövegükben kísértetiesen hasonlítanak a rosszemlékű ötpárti médiatörvény-tervezetre. Mindkét szöveg olyan jelöltállításról rendelkezik, amelynek során a parlamenti frakciók első körben egyhangú, második körben kétharmados többséggel delegálnak jelölteket, úgy, hogy a jelölőbizottság tagjai az adott frakció létszámának megfelelő mértékű szavazattal rendelkezik. Csakhogy míg az ötpárti tervezetben az akkori erőviszonyok alapján ez éppen az MSZP-Fidesz médiaügyi koalíciót hivatott biztosítani, és mellesleg a kis pártok médiaigazgatásból való kiszorítását is megalapozta, addig ugyanez a rendelkezés a jelenlegi erőviszonyok mellett kifejezetten azt a célt szolgálta, hogy a Fidesz kizárólag a saját delegáltjaival töltse fel a médiahatóságot.