Legfontosabb megállapításaink
Amíg a lakosság véleménye alapvetően változatlan a sajtószabadság és a média működését tekintve, addig az újságírók és a médiamenedzserek véleménye ellentétes irányba változott, még ha a változás nem is szignifikáns. Az újságírók inkább rosszabbnak látják a média helyzetét, mint 2012-ben, a médiamenedzserek inkább jobbnak.
Lakosság
A közönség az egytől tízes skálán a sajtószabadság állapotát csakúgy, mint 2012-ben a közepesnél egy kicsit rosszabbnak (4,6) ítélte meg. A lakossági vélemények alakulásának két legfontosabb jellemzője a változatlanság, illetve az, hogy a pártpreferencia kiemelt szerepet játszik a sajtószabadság megítélésében. Az eltelt egy évben sem a sajtószabadság, sem a politikai és gazdasági nyomásgyakorlás mértékének percepciója nem változott. A vélemények alakulásának legerősebb magyarázó tényezője ezekben a kérdésekben is a pártpreferencia, azaz a válaszokat az befolyásolja legnagyobb erővel, hogy a válaszadó inkább a kormánypártokra, vagy inkább a legnagyobb ellenzéki pártra szavazna. Arra nem találtunk viszont magyarázatot, hogy a lakosság miért érzékeli, ha csak egy kicsivel is, de jobbnak az újságírói munka megbecsültségét, vagy a közszolgálati médiaszolgáltatás minőségét.
Újságírók
Az újságírói vélemények alakulásának legerősebb jellemzője, hogy majdnem minden kérdésben rosszabbnak látják a helyzetet, mint 2012-ben. A változás ugyan egyik dimenzióban sem jelentős, de szinte egyenletes mértékű. A sajtószabadság állapotát közepesnél egy kicsit rosszabbnak látják (4,3), a 0,5 pontos romlás nem szignifikáns mértékű. A sajtószabadság érvényesülésének szempontjai között ugyan továbbra is a politikai függetlenség a legfontosabb, azonban a szakmai függetlenség is egyre fontosabbá válik, hiszen az erős újságírói szakmai szervezetek jelentősége 20 ponttal növekedett. Úgy tűnik, hogy az újságírók érzékelik a lágy cenzúra jelenségét, mivel a sajtószabadság megítélésben a média és a politikai pártok közötti közvetlen összefonódás 10 pontot vesztett a jelentőségéből, az állami reklámpénzek átlátható elköltése került viszont az első helyre. „Lágy cenzúra alatt azt értjük, amikor a kormánypártok az állami hirdetéseket baráti médiaszerkesztőségek támogatására használják fel, főként olyanokéra, amelyek élén kormányközeli üzletemberek állnak”.
Az újságírók szerint a gazdasági nyomásgyakorlás mértéke is emelkedett valamelyest, a politikai nyomásgyakorlás mértéke viszont 15 százalékponttal nőtt, 2013-ban már 48%-ra nőtt azok aránya, akik olyan erősnek vélték a politikai nyomást, hogy az már korlátozza a sajtószabadság érvényesülését.
Többen alkalmaztak öncenzúrát is, 2012-ben még a válaszadó újságíróknak „csak” 22%-a válaszolta, hogy újságírói munkája során már elhallgatott, vagy elferdített politikai, gazdasági tényt, addig ez az arány 2013-ban már 34% volt.
Médiamenedzserek
A menedzserek véleménye is csak kis mértékben változott 2012 óta, a változás ellenben pozitív irányú. A sajtószabadság állapotát inkább jónak (6,2) értékelik, a sajtószabadság érvényesülésének legfontosabb dimenziója pedig az újságírók véleményével párhuzamosan a politikai függetlenség. Ugyanakkor a menedzserek szerint csökkent a médiára nehezedő politikai és gazdasági nyomásgyakorlás mértéke 2012 óta. 2012-ben a médiamenedzserek 37%-a vélte úgy, hogy a magyarországi médiában akkora a politikai nyomásgyakorlás, hogy az már korlátozza a sajtószabadságot. A 2013-ban megkérdezettek körében viszont „csak” 26 % ez az arány.
A teljes elemzés elérhető: Sajtószabadság 2013