Copy-paste újságírás

Újságíróként az ember gyakran szembesül azzal a helyzettel, hogy az általa, kollégái, vagy a hozzá kötődő műhelyek, szerkesztőségek által kigondolt, felkutatott, elkészített és gondozott tartalmak részben – kivonatként –, vagy akár teljes egészükben is megjelennek más, jellemzően online platformokon, portálokon. Ilyenkor minden érintettel megfordul kicsit a világ, azonnal bekapcsol a szakmai etikai vészjelző és özönleni kezdenek a kérdések.

Elsősorban az, hogy miért nem kért engedélyt az átvevő? Ha nagyon nem fair a másik fél eljárása, megfogalmazódik a kérdés is, hogy hogyan vetethetem le a tartalmat arról a platformról? Ha pedig úgy vagyunk vele, hogy végül is nem baj, ha nagyobb nyilvánosságot kap a tartalom, akkor is felötlik bennünk, hogy hogyan részesülhetnénk abból az anyagi előnyből, ami az újraközlőhöz érkezik be? Végül pedig elgondolkodtunk azon is, hogyan előzhetjük meg, hogy legközelebb is előforduljon ilyesmi? Ebben a rövid blogbejegyzésben bemutatjuk, milyen megoldásokat és válaszokat kínál a szerzői jog ezekre az esetekre.

Szerzői műnek minősül-e a sajtóban megjelenő cikkek és egyéb anyagok?

Ha az alapoktól indulunk, akkor a szerzői jog csak akkor védi a tartalmunkat, ha az megfelel a szerzői mű fogalmának, vagyis: olyan irodalmi, művészeti vagy tudományos alkotás, ami a szerzőjére jellemző, egyéni, eredeti kifejezésmóddal rendelkezik. Ez alá az ernyőfogalom alá rengeteg féle alkotás befér, a szerzői jogi védelemnek azonban nincs más követelménye: nem veszi figyelembe mennyire hosszú vagy éppen rövid, szofisztikált vagy sematizált, milyen esztétikai értékkel bír az a mű.

Viszont ahogy mindennek, a szerzői jognak is van határa. Mégpedig a sajtó szemszögéből ez éppen ott húzódik, ahol a védelem már gátolná annak alapvető társadalmi funkciójának, azaz a tájékoztatásnak, az információs szabadság érvényre juttatásának ellátását. A szerzői jogi védelem ugyanis nem terjed ki a sajtótartalmak alapjául szolgáló tényekre vagy napi hírekre, így például a hírszolgáltatások nyers tartalmai – ahogy például az MTI gyorshírei – nem élveznek szerzői jogi védelmet, szabadon felhasználhatók. A szerzői jog ebben az esetben is a formát, az egyéni, eredeti kifejezésmódot védi, nem pedig a műben foglalt információt. A hírekre, napi tényekre, mint információra a szerzői jog építőkockaként tekint, olyan alkotóelemekre, melyek önmagukban a védelem szintjét nem érik el, így senkinek sem lehet kizárólagos joga azokra.

Tehát amennyiben csak alapvető, feldolgozatlan információt vesznek át tőlünk, a szakmai etikai szabályok alkalmazhatók. A probléma feloldásához a szerzői jognak sem a személyhez fűződő (pl. a névfeltüntetéshez való jog), sem a vagyoni (pl. a nyilvánossághoz közvetítési jog) jogaira nem támaszkodhatunk.

Ám előfordul, hogy nem arról van szó, hogy egy csupasz hírt vagy tényt közöl újra egy másik platform vagy portál, hanem egy komplexebb, egyéni, eredeti megfogalmazással bíró cikket, melyben az alapvető információhoz a szerző már kommentárt fűz, elemzi annak jelentőségét, rámutat a vele kapcsolatos összefüggésekre, vagy akár előzményeit és következményeit ismerteti. Ezekben az esetekben a tárgyi hatály alóli kivétel nem állja meg a helyét. Mielőtt azonban jogsértést kiáltanánk, és nyúlnánk is a szerzői jog jogérvényesítési eszköztárához, vetnünk kell egy pillantást szerzői jog korlátaira, a szabad felhasználásokra.

Kell-e engedélyt kérni a már megjelent cikkek átvételéhez?

Szabadoknak nevezzük azokat a kivételes felhasználásokat, melyek engedélykérés és jogdíjfizetés nélkül megvalósíthatók a szerzői művekkel. A cél, amiért ezek a kivételes felhasználások korlátozzák a kizárólagos és abszolút szerkezetű szerzői jogot többféle lehet, de mindenképpen valamely alapvető társadalmi érdek megvalósulásának zavartalanságához kötődik. Ilyen többek között a már említett információszabadság is.

A kiinduló esetünk tekintetében két szabad felhasználási tényállást kell számba vennünk: az időszerű cikkek, műsorok szabad felhasználását (1), valamint a napi eseményekről tájékoztató művek szabad felhasználását (2).

Az első esetben a felhasználás tárgya a napi eseményekhez kapcsolódó, időszerű gazdasági vagy politikai témákról megjelentetett cikk, vagy e témákról sugárzott mű lehet, a felhasználás módja pedig a többszörözés (pl. másolás), valamint a nyilvánossághoz közvetítés (pl. sugárzás vagy online hozzáférhetővé tétel) lehet. Ami mindenképpen megilleti ilyen esetben is a jogosultakat, az a forrásnak és a szerző nevének feltüntetése. Illetve ami még ennél is fontosabb, hogy a szerzőnek joga van tiltakozni ezt ellen a szabad felhasználás ellen, olyan módon, hogy megtiltó nyilatkozatban kizárhatja azt.

Jogsértő a felhasználás, ha túlterjeszkedik a felhasználás módjain – tehát például ha a nyomtatás után terjesztésbe is kerül a cikk –, valamint, ha nem kerül a felhasználáskor feltüntetésre a forrás és a szerző neve, de akkor is jogsértésről beszélünk, ha a szerző kifejezett tiltása ellenére kerül újrakezdésre a mű.

A második esetben a felhasználás tárgya olyan mű lehet, mely az időszerű, napi eseményekről való tájékoztatást szolgálja. Ebben az esetben, kifejezetten erre a célra – csak a cél által indokolt terjedelemben – bármely módon, szabadon felhasználható. Ilyen felhasználás esetén is fel kell tüntetni a forrást a szerző nevével együtt (hacsak ez nem lehetetlen).

Jogsértő a felhasználás, ha a tudósítás, melynek a mű mellékes tárgya elavult, nem a közeli múlt eseményeiről tájékoztat, illetve, ha elmulasztja a forrás és szerző feltüntetését. A felhasználási módok esetében nincs korlátozás, így ezeket a tudósításokat többszörözheti, terjesztheti, nyilvánosan előadhatja vagy akár nyilvánossághoz is közvetítheti az újraközlő – természetesen változatlan formában.

Mindezek tudatában, a copy-paste tartalom észlelésekor felvetődő kérdésekre adható lehetséges válaszok a következőképpen alakulhatnak:

Szóval akkor miért nem kért engedélyt az újraközlő?

Egyrészt vagy azért, mert csak egy tőlünk származó puszta információt közölt újra, vagy azért, mert a fent említett valamely szabad felhasználási körbe esett a tevékenysége. Illetve ezek mellett az érvek mellett előfordulhat az is, hogy a tevékenysége megfelelt a szakmai etikai szabályoknak, vagy az eredeti publikálás helye által használt jogosítási licensznek (pl. creative commons licence alatt megjelent tartalmak).

Hogyan vetethetem le a tartalmat?

Ha megállapítható a szerzői jogsértés, akkor erre hivatkozva – a pontos mű, a megsértett vagyoni jog, a jogosulatlan felhasználás módjának, mértékének, helyének és idejének megjelölésével – a szerző vagy képviselője az újraközlésért felelős kiadónak címzett felszólítástában kérheti a jogszerűtlen felhasználás befejezését, a tartalom eltávolítását. Amennyiben békés úton nem feloldható az érdekellentét, a szerzői jog jogérvényesítési eszköztára lehetőséget biztosít polgári, és büntető eljárás indítására egyaránt.

Amennyiben a tartalomszolgáltatásért felelős nem elérhető, vagy nem működik együtt, a szerző vagy képviselője fordulhat az elektronikus kereskedelem szabályai szerint a közvetítő szolgáltatóhoz, aki egy notice&takedown eljárás keretében szintén eltávolíthatja a tartalmat.

Hogyan részesülhetek az újraközlőnél keletkező anyagi előnyökből?

Ez a kérdés önmagában megérne egy blogposztot, de ha szűken, a szerzői jog által kínált lehetőségek közül is csak a legbékésebbet vesszük, akkor a felhasználóval akár utólagosan kötött felhasználási szerződés alapján az elévülési határidőn belül, visszamenőleg is hozzájuthatunk jogdíjunkhoz.

Amennyiben a jogszerűtlen felhasználás békés, szerződés útján történő rendezésére nincs mód, a szerzői jog polgári jogi eszköztárát hívhatjuk segítségül egy bírósági eljárás keretein belül, amelyben a jogsértés megállapításán túl kérhetjük többek között a gazdagodás visszatérítését, de kártérítés és sérelemdíj követelésére is jogosultak vagyunk.

Hogyan védhetem meg a tartalmamat a digitális térben?

A DRM (digital rights management) mindkét kategóriája, a hatásos műszaki intézkedések fajtái és a számos különböző jogkezelési adattal való ellátás is rendelkezésünkre áll, ha digitális környezetben szeretnénk védeni a tartalmainkat.