Viszonylag friss “rendőri jogfejlesztés” a különböző gyülekezésekről tudósító újságírókkal szembeni szabálysértési bírságok alkalmazása. Ha létezik negatív fejlesztés, akkor ez az.
A munkáját végző és a rendőri intézkedést nem akadályozó újságírókkal szembeni hatósági fellépés bizonyosan jogellenes. Hogy milyen célt szolgál, arról csak találgatni lehet: Az ellenzékinek tartott újságírók munkájának ellehetetlenítése? A kormánykritikus tüntetésekről szóló híradások elnehezítése? Egyik sem lenne jó hír. Reméljük, hogy inkább arról a mechanikus hatósági jogalkalmazásról van szó, ami egyébként jellemző a magyar hatóságokra, és amit a bírósági gyakorlat helyre szokott tenni.
Gyülekezni alapjog, a gyülekezések általában közérdeklődére számot tartó események. A sajtótörvény szerint mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi és az országos ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A sajtónak pedig ugyanezen törvény szerint az a feladata, hogy ezt a tájékoztatást elvégezze. Vagyis egy gyülekezésről tudósító újságíró a magyar emberek alapvető jogának érvényesítése érdekében teljesíti a törvényben előírt kötelezettségét.
Ennek ellenére tavaly számos hír látott napvilágot arról, hogy a gyülekezésekről tudósító újságírókkal szemben szabálysértési bírságot szabtak ki azért, mert a közúton tartózkodtak, és ezzel közlekedési szabálysértést követtek el. Hiszen a gyalogosnak a járdán a helye!
Mint ennyiből is érzékelhető, az esetben két szabály van látszólagos ellentmondásban: az újságíró jogosult és köteles a gyülekezésekről tudósítani, de közúton nem tartózkodhat. No de mi van akkor, ha a tudósítás elvégzéséhez a közúton kell tartózkodnia, mert ott zajlik az az esemény, ami a tudósítás tárgya? Egy gyülekezésen résztvevőkkel interjút készíteni ilyenkor a közúton lehet, ahogy fotóriporterként is az úton kell tartózkodni használható képek készítéséhez.
Az, hogy két általános szabályból egy konkrét esetben ellentétes eredmény következik, nem ritka, inkább tipikus. A gyorshajtást a törvény bünteti, de ha életet kell menteni, akkor szabad gyorsan menni. Szó szerint ilyen szabály nem létezik, de a „szükséghelyzet” jogi kategóriája segít a látszólagos dilemma feloldásában. Vagy vegyünk egy abszurdabb példát: másnak testi sértést okozni bűncselekmény, de orvost azért még nem ítéltek el, mert szikével felvágta valaki bőrét műtét közben. Ahogy bokszolót sem azért, mert megütötte az ellenfelét.
A hasonlatok talán távolinak tűnnek, de arra mégis megfelelően rávilágítanak, hogy önmagában egy szabály felhívása sokszor nem dönti el azt a kérdést, hogy valaki jogszerűen vagy jogellenesen cselekedett-e. Ha ugyanarra a helyzetre több szabály vonatkozik, akkor azokat együttesen kell alkalmazni, értelmezni, mérlegelni, súlyozni, csak így lehet helyes döntésre jutni.
A közúton tartózkodó újságíró esetében ugyanígy kell eljárni. Ha valaki gyülekezik, akkor nem közúton tartózkodó gyalogos, hanem tüntető, ezért az adott helyzetre nem vonatkozik a KRESZ. Az úttest „jogi minősége” változik meg a gyülekezés idejére, ott mind a gyülekező, mind a sajtómunkás jogszerűen tartózkodik.
De mi van akkor, ha a gyülekezés jogszerűsége kérdéses? Mondjuk azért, mert a bejelentésben szereplő időpontban nem ér véget a tüntetés, hanem a tömeg a helyszínen marad, vagy elkezd vonulni máshova? Ilyenkor a gyülekezés – több körülményt mérlegelve – lehet jogellenes, és a gyülekezők esetleg követhetnek el szabálysértést. De az újságíró helyzete más. Amit már több mint egy évtizede a rendőrség is elismert.
Ugyanis a 2006-os események után tartott egyeztetéseket követően az Országos Rendőr-főkapitányság 2007 novemberében kiadott egy hat pontból álló tájékoztatót az újságírók tüntetésről való tudósítása kapcsán. Ennek első pontja így szól:
„Törvénytelen demonstrációk alkalmával a rendőrség felszólítja a résztvevőket, hogy hagyják el a területet. Amennyiben ennek a résztvevők nem tesznek eleget, úgy a rendőrség intézkedni kezd. Ennek része az igazoltatás. Aki ellenszegül, vele szemben a törvény értelmében intézkedésre, előállításra kerül sor. Azokat az újságírókat, akik az ajánlások ellenére sem viselnek azonosító mellényt, ám igazolni tudják, hogy újságírók és munkavégzés céljából tartózkodnak a területen, a rendőrség velük szemben nem intézkedik. (sic!)”
Bár ez csak egy ajánlás, de az elvi alapja az, hogy az újságírók a munkájukat végzik a közérdeklődésre számot tartó eseményről közterületen történő tudósítás során. Ezért ha tudósítanak egy eseményről, a munkájuk nem veszélyes a társadalomra, sőt éppenséggel társadalmilag hasznos. Minden magatartás esetén a társadalomra veszélyesség megállapítása általános feltétele a szabálysértésnek. Ezért bárhol is tartózkodnak az újságírók (járdán vagy úttesten), ha ezen minőségük igazolt vagy igazolható, akkor velük szemben semmilyen szankció nem alkalmazható pusztán azért, mert közúton voltak.
Ugyanis nem miattuk, hanem a tüntetők miatt nem lehet az autóknak közlekedni, és ha a tüntetők nem lennének az úton, akkor az újságírók sem sétálgatnának ott. A közúton az újságíró ugyanúgy a munkáját végzi, ahogy a rendőr. Ha a rendőr saját magát nem bírságolja meg, amikor a közúton tartózkodik, akkor annak is csak az lehet az oka, hogy ő is a munkáját végzi. A törvény előtt pedig elvileg mindenki egyenlő. Ha az egyik eset jogszerű, akkor a másik is az.