Napjainkban sok szó esik arról, hogy Magyarországon mennyire tudnak sokszínű, minőségi hírekhez jutni az állampolgárok, és hogyan változnak a tájékozódási szokások. Egyetértés van abban, hogy a nyilvánosság működése befolyásolja a politikai és társadalmi folyamatokat, de sok a kérdőjel azzal kapcsolatban, hogy milyen hírforrásokat használnak a fogyasztók, és hogyan értékelik azokat. Ez a kutatás a hírfogyasztási szokásokat térképezi fel és egyben annak átalakulásáról is képet ad egy rendkívül dinamikusan változó időszakban.
A Mérték Médiaelemző Műhely a Medián Közvélemény-és Piackutató Intézettel együttműködve 2014 óta készít felmérést a hírfogyasztási, tájékozódási szokásokról (a korábbi kutatások eredményei elérhetők a mertek.eu oldalon, a Sajtószabadság menüpont alatt). Egy évtizeddel ezelőtt még nem lehetett tudni, hogy milyen mélyreható átalakulás lesz a magyar médiapiacon, és a fogyasztói szokások is radikálisan megváltoznak. Az ismétlődő kutatások képet adnak arról, hogy egyértelműen marginalizálódott a nyomtatott lappiac, már a televízió is veszített korábbi jelentőségéből és dominánssá vált a digitális hírfogyasztás.
Éppen a megváltozott fogyasztási térképnek köszönhetően az eddigieknél is nagyobb teret szenteltünk a digitális médiának. Természetesen továbbra is vannak olyan hírforrások, amelyek kimaradtak, hiszen a digitális térben megszámlálhatatlanul sok forrásból lehet tájékozódni, és a közönség fragmentációja kérdőíves kutatással nem feltétlenül írható le. Azonban a kutatás így is jól bemutatja az összképet, és leír több olyan jelenséget, amelyet eddig inkább csak sejteni lehetett, de tényszerűen bizonyítani nem.
A korábbi kutatásokhoz hasonlóan ismét sikerült rámutatni, hogy a hírforrások kiválasztását jelentősen befolyásolja a válaszadó pártállása. A kormánypárti szavazók előnyben részesítik a kormányközeli hírforrásokat, míg az ellenzéki szavazók sokkal inkább a független médiából tájékozódnak. Az is kiderült azonban, hogy ezek nem tökéletesen zárt buborékok, minden ellenkező vélekedéssel szemben van átfedés a kormánypárti és az ellenzéki szavazók hírfogyasztása között.
A tájékozódási szokások leírása mellett a kutatás ebben az évben is figyelmet fordított arra, hogy a fogyasztók hogyan ítélik meg a különböző médiumokat politikai irányultság és hitelesség szempontjából. Ebben a kérdésben is jól megmutatkozik a magyar társadalom polarizációja, és egyben új, eddig nem feltárt jelenségeket is sikerült azonosítani. A korábbinál mélyebben vizsgáltuk a hírfogyasztásban megnyilvánuló tudatosságot. A kutatás igyekszik képet adni arról, hogy a felhasználók mennyire próbálnak ellenállni az algoritmusoknak, és mennyire érvényesítik saját preferenciájukat a tartalomfogyasztásban.
A Mérték és a Medián kutatássorozata jól dokumentálja a magyarországi hírfogyasztási szokások változását a magyar médiarendszer és technológiai környezet gyors átalakulása közepette. A jelenlegi kutatás sokat segít annak megértésében, hogy honnan és hogyan tájékozódnak a hírfogyasztók és milyen attitűd jellemző rájuk.
A teljes elemzés elérhető: Mérték Füzetek 29.: Tájékozódási szigetek egy polarizált médiarendszerben
A tanulmány a HDMO (Hungarian Digital Media Observatory, azaz a Magyar Digitális Média Obszervatórium) nevű projekt keretében készült. A 30 hónapos projekt keretében a Political Capital és a Mérték Médiaelemző Műhely kutatói a dezinformációk terjedését és az ellene hozott intézkedések hatékonyságát vizsgálják, a francia AFP hírügynökség és a Lakmusz újságírói tényellenőrző munkát folytatnak, az Idea Alapítvány munkatársai a tudatos médiafogyasztással kapcsolatos tréningeket tartanak, a HDMO digitális infrastruktúráját pedig az Epresspack biztosítja. A projekt, az első fázishoz hasonlóan, az Európai Bizottság társfinanszírozásában működik. A HDMO-t alkotó konzorciumot nyílt pályázaton választotta ki az Európai Bizottság, amely minden tevékenységében teljes függetlenséget élvez.
A projekt az Európai Unió finanszírozásával valósul meg. A projekt során kifejtett nézetek és vélemények azonban kizárólag a szerző(k) sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Egészségügyi és Digitális Végrehajtó Ügynökség véleményét. Ezekért sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó szerv nem tehető felelőssé.
