A közszolgálatiság paródiája

Magyarország közszolgálati médiaszolgáltatója nem az információszabadság elkötelezett híve. A Duna Médiaszolgáltató csak költségtérítés ellenében volt hajlandó megadni nekünk a műsorgyártásra és műsorbeszerzésre vonatkozó szerződések listáját, és még a NAIH felszólítása ellenére is ragaszkodott a korábban megállapított összeghez. Ráadásul vannak más problémák is a Duna körül. Urbán Ágnes írása.

A közszolgálati média ügyeivel meglehetősen sokat foglalkoztunk az elmúlt időszakban, a sajátos szervezeti felépítéstől kezdve a sportjogokon át a szerződéses adatbázis utólagos szerkesztéséig több blog-bejegyzés készült. Ezek az írások főleg az MTVA-t érintették, hiszen ott áll rendelkezésre a jelentős költségvetési forrás, de a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. sem érdektelen számunkra. A médiatörvény ezt definiálja közszolgálati médiaszolgáltatóként, még ha a közvélemény jelentős része azt is gondolja, hogy Magyarországon az MTVA tölti be ezt a szerepet. Ezért még júniusban adatigénylést adtunk be, kíváncsiak voltunk a Duna Médiaszolgáltató 2016 évi műsorbeszerzésre, illetve műsorgyártásra irányuló szerződéseinek szerződő feleire, keltére, tárgyára és értékére.

Meglepetésünkre a Duna nem adta ki ezt a listát, hanem határidő-hosszabbítást kértek és egyben 8.200 forint költségtérítésre tartottak igényt. Ezt azzal indokolták, hogy az adatigény teljesítése a munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár, konkrétan 7 munkaórát vesz igénybe. Meglepőnek tűnt az érvelés, hiszen egy közszolgálati médiaszolgáltatónál kell lennie olyan listának, amely az adott évre vonatkozó műsorbeszerzésre, illetve műsorkészítésre vonatkozó szerződéseket összegzi. Magukat a szerződéseket nem kértük ki, tehát nem volt szükség anonimizálásra, szkennelésre.   

Jeleztük a Duna Médiaszolgáltatónak, hogy megfizetjük az igényelt összeget és kérjük a díjbekérő küldését, emellett azonban a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH) fordultunk. Szerintünk az adatigénylés teljesítése, amely ráadásul iratmásolat készítésével nem jár, nem eredményezi a Duna munkaerőforrásának aránytalan mértékű igénybevételét. Ráadásul ezzel a lépéssel felhívtuk a NAIH figyelmét arra, hogy mulasztás is felmerül az adatkezelő részéről, hiszen az 5 millió forintnál nagyobb értékű szerződések listáját eleve nyilvánosságra kellett volna hozni.

Mint a NAIH nemrégiben kézhez kapott határozatából értesültünk, a Hatóság felszólította a Duna Médiaszolgáltatót, hogy költségtérítéstől mentesen bocsássa a Mérték rendelkezésére a kért adatot, illetve amennyiben a költségtérítés megfizetésre került (valóban így történt), akkor azt fizesse vissza az összeget. Mindezt a Hatóság azzal indokolta, hogy a Duna Médiaszolgáltató átlagos statisztikai létszáma 2016. negyedik negyedévében 111 fő volt, így 7 munkaóra nem minősül aránytalan munkaerő-ráfordításnak. Még arra is felhívta a NAIH a figyelmet, hogy a közfeladatot ellátó szervek az adatigénylések teljesítésekor nem szolgáltatást nyújtanak, hanem kötelezettségeiket teljesítik.

Dobos Menyhért, a Duna Médiaszolgáltató vezérigazgatója a Hatóságnak írt válaszában azzal érvelt, hogy az adatokat „kézi kigyűjtéssel” kellett összeállítani, mivel az „adatösszesség” nem állt rendelkezésre. Ebből így kiderült, hogy a közszolgálati médiaszolgáltató nem rendelkezik listával arról, hogy milyen műsorokat vásárol, illetve gyárt (bármit is jelentsen a kézi kigyűjtés ebben az esetben). A vezérigazgató leírta továbbá azt is, hogy a Duna Médiaszolgáltatónál egy munkavállaló átlagos munkaerő költsége 5.005 Ft/óra. Ebből – a 22%-os szociális hozzájárulási adóval és 1,5%-os szakképzési hozzájárulással, valamint havonta 22 munkanappal és napi 8 munkaórával számolva [5005/(1+,22+,015)*22*8] – kiderül, hogy az intézménynél az átlagos havi bruttó munkabér meghaladja a 713 ezer forintot.

A további levelezésben mind a Duna, mind pedig a NAIH ragaszkodott a saját álláspontjához, már ami az adatigénylés teljesítésének költségtérítését illeti. A műsorszolgáltató szerint jogos volt a megállapított összeg, a Hatóság azonban a Dunának vissza kellett volna fizetni a költségtérítést a Mérték számára. A patthelyzet kialakulása után nem volt más választásunk, pert indítottunk a Duna Médiaszolgáltató ellen. Talán nem szükséges külön hangsúlyozni, hogy önmagában nem a költségtérítés összege indokolta ezt a lépést, sokkal inkább elvi kérdésről van szó: szerintünk az adatigénylés teljesítése nem jelenti az alaptevékenység ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételét.  

A NAIH arra is felszólította a Duna Médiaszolgáltatót, hogy az 5 millió forintot meghaladó szerződéseit tegye közzé a honlapon, mert az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló 2011. évi CXII törvény (Infotv) szerint ez kötelessége. A Duna elismerte a hiányosságot és értesítette a Hatóságot, hogy pótolta a mulasztást.

A közzététel lényege, hogy a törvényben meghatározott adatokat az ún. közfeladatot ellátó szervek “internetes honlapon, digitális formában, bárki számára, személyazonosítás nélkül, korlátozástól mentesen, kinyomtatható és részleteiben is adatvesztés és -torzulás nélkül kimásolható módon, a betekintés, a letöltés, a nyomtatás, a kimásolás és a hálózati adatátvitel szempontjából is díjmentesen kell hozzáférhetővé tenni” (33.§ (1)). A Duna Médiaszolgáltató minden kétséget kizáróan közfeladatot ellátó szerv,  így köteles “ötmillió forintot elérő vagy azt meghaladó értékű árubeszerzésre, építési beruházásra, szolgáltatás megrendelésre, vagyonértékesítésre, vagyonhasznosításra, vagyon vagy vagyoni értékű jog átadására, valamint koncesszióba adásra vonatkozó szerződések” meghatározott adatait nyilvánosságra hozni.

Az 5 millió forintot meghaladó szerződések listája ma már valóban megtalálható a honlapon, az eljárásnak ez a része tehát sikersztorinak is mondható. Más kérdés, hogy amit a Duna elérhetővé tett, az nem más, mint a műfaj paródiája, érdemes annak is rákattintani, akit egyébként egyáltalán nem érdekelnek az ilyen listák: összesen csak 17 tételből áll, ebből több is határozatlan idejű (ehhez képest a szerződés értéke nem évre, hanem összesen nettó kategóriában van megadva, ami nem túl életszerű). A szerződésekből teljesen egyértelmű, hogy a Duna nem végez érdemi szakmai tevékenységet. Az elmúlt években mindössze négy (!) olyan szerződést kötött az 5 milliós értékhatár felett, ami hírszolgáltatással vagy sajtófotó szolgáltatással kapcsolatos. Van viszont méregdrága ingatlanvásárlás Torockón, cégautó vásárlás, építési anyag beszerzés, bútorgyártás és átalakítási, korszerűsítési munkák végzésére kötött szerződés. Aligha van olyan, törvény által definiált közszolgálati médiaszolgáltató Európában, amelynek a közzétételi listájában több szerződés vonatkozik építőipari szolgáltatásra és lakberendezésre, mint tartalomszolgáltatásra.

Végül, mint már egy korábbi posztunkban megírtuk, a költségtérítés befizetése után megkaptuk a Duna Médiaszolgáltatótól a kért adatot is. Mint kiderült, az intézmény 2016-ban összesen csak 5,5 millió+áfa forintot költött műsorbeszerzésre és műsorgyártásra, ami meglehetősen vicces összeg egy közszolgálati médiaszolgáltatótól. Persze tudjuk, hogy az érdemi tevékenységet az MTVA végzi, más kérdés, hogy az MTVA a törvény szerint nem médiaszolgáltató.

A Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt ellen, az adatigénylés teljesítésének költségtérítése miatt indított per tárgyalását januárra tűzte ki a bíróság.

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A sütik fogadása ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás