A Médiatanács titkai

Fontos döntést hozott a Kúria, amelyben egyértelművé tette, hogy a médiahatóság jogszerűtlenül értelmezte a pályázatok nyilvánosságáról szóló médiatörvénybeli szabályt: a rádiós pályázati eljárásokban benyújtott ajánlatok állami vagyon felhasználásával összefüggő adatok, így a pályázatok lezárultával nyilvánosak. Egy eljárás krónikája. Nagy Krisztina írása.    

A Mérték a TASZ segítségével pert nyert a Médiatanáccsal szemben, így a jövőben nyilvános lesz a frekvenciapályázatok teljes anyaga.  Egy hosszú bírósági eljárás harmadik körében a Kúriának kellett kimondania azt a jogi evidenciának tűnő tételt, hogy a frekvenciapályázatokra beadott pályázati anyagok nyilvánosak, azokba bárki betekinthet, vagy kérheti a kiadásukat. A Kúria döntése egy másfél évvel ezelőtt indult közérdekű adatigény nem teljesítése miatt bírósági eljárássá alakult ügyet zárt le. 

Betekintenénk 

2013 őszén a Mérték néhány, 2012-ben lezárult rádiós frekvenciapályázat anyagának kiadását kérte a médiahatóságtól: huszonegy, többségében nyertessé nyilvánított pályázati ajánlatot, illetve az eljárás során becsatolt kiegészítéseket, hiánypótlási dokumentumokat kívántunk megismerni. Az igény beadásakor ezekre a frekvenciákra a hatóság már megkötötte a nyertes rádiókkal a szerződéseket, a frekvenciákon elindult a rádiózás. 

A pályázati eljárások értékelése során korábban felmerült a gyanú, hogy a Médiatanács nem egyforma szigorral kérte számon a pályázóktól a formai követelményeket. A vizsgált időszakban a pályázatok felét a hatóság olyan mondvacsinált formai hibára hivatkozva utasította vissza, mint például az üres, hátsó oldalak számozásának és aláírásának hiánya, amely nem volt kiolvasható a pályázati felhívásból. A visszautasított pályázatok miatt ezek az eljárások eredménytelenül zárultak. Érdekes módon azonban ugyanebben az időszakban a pályázatok egy részében a hatóság nem talált hasonló formai hibát és nyertest hirdetett.      

 A betekintés célja az lett volna, hogy információt szerezzünk a pályázati eljárások jogszerűségéről, a Médiatanács döntéseinek körülményeiről és ezen keresztül lehetővé váljon a hatóság frekvenciapályáztatási gyakorlatának értékelése, külső kontrollja. A Médiatanács nem reagált a közérdekű adatigénylésre, ezért az ügy a TASZ jogi képviseletével a bíróságra került.

Állami vagyon hasznosítása? 

Legnagyobb meglepetésünkre az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék és a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla is elutasította a keresetünket. A bíróságok úgy ítélték meg, hogy a pályázatok közvetlenül nem eredményezik állami vagyon felhasználását, ilyen módon nem kell alkalmazni azt a szabályt, amely szerint az állami vagyon felhasználásával összefüggő adatokat nem lehet üzleti titokként kezelni. A bíróság a pályázati anyagokat üzleti titokként kezelte és rögzítette: a „pályázók üzleti titokhoz fűződő személyiségi joga fokozottabb védelmet érdemel, mint az információszabadság. Ezen titkaik nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek általi megszerzése vagy felhasználása jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeiket sértené vagy veszélyeztetné, ezáltal a piacukon fennálló versenyben jelentős hátrányba kerülnének”.  

Nyilvánvalóan közérdekű adat 

A jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztettünk elő a Kúriához. Többek között azzal érveltünk, hogy téves a jogerős ítélet azon megállapítása, miszerint a kiadni kért adatok nem állami vagyon hasznosításával összefüggő adatok. Szerintünk ugyanis nyilvánvalóan azok, hiszen a pályázati anyagok részét képezték annak a döntési folyamatnak, amelyben az állam, nevezetesen a médiahatóság eldöntötte, hogy mely pályázóval köt szerződést – az állami vagyont képező – frekvenciák hasznosítására. Másrészt könnyen belátható, hogy a pályázati ajánlatok nyilvánossága nélkül nem biztosítható a médiahatóság frekvenciapályáztatási gyakorlatának átláthatósága. Ez tehát egy garanciális szabály, amely a nyilvánosság kontrollfunkciójára épít, és – az állami vagyon jogszerű és gazdaságilag megalapozott hasznosítása mellett – természetesen a sokszínű médiapiac kialakításának kérdését, így a sajtószabadság érvényesülését is érinti. Nem véletlenül a médiatörvény maga is szabályozza a pályázatokhoz való hozzáférés kérdését: a vonatkozó szabály megfelelő, jogszerű értelmezése alapján, a pályázati anyagok a szerződés megkötését követően nyilvánosak.  

A Kúria helyt adott az érvelésünknek, és kimondta, hogy a kért pályázati anyagokat a Médiatanács köteles kiadni. Fontos eredménye a Kúria döntésének, hogy az tartalmazza a médiatörvény pályázatok nyilvánosságára vonatkozó szabályának jogszerű értelmezését: a pályázati ajánlatok a frekvencia használatra vonatkozó szerződés megkötését követően nyilvánosak.  Szemben tehát a korábbi bírósági döntésekkel, amelyek a médiatörvény 62. § (7) bekezdését tévesen úgy értelmezték, hogy a törvény az eljárás lezárását követő időszakra vonatkozóan nem rendelkezik a pályázatok nyilvánosságáról, a Kúria egyértelművé tette, hogy a hivatkozott szabály rendezi a nyilvános hozzáférést. Az ítélet továbbá kimondja, hogy a „pályázati ajánlatok is az állami vagyon hasznosításával összefüggő, azaz gazdálkodással kapcsolatos adatok, a frekvenciákra vonatkozó döntés részét képezték. Az összes pályázati anyag ismeretében ítélhető meg az állami vagyonról rendelkező döntés.” 

Hogy a Médiatanács pontosan milyen dokumentumokat akart eltitkolni és miért, arról hamarosan beszámolunk.