A sajtószabadság helyzete a médiamenedzserek szerint – 2014

Vezetői összefoglaló

A Mérték Médiaelemző Műhely megbízásából és kérdőíve alapján a Publicus Intézet felméréseket készített a 2010-ben elfogadott médiatörvények hatásairól. Az első felmérésre 2012. szeptemberében, a másodikra 2013. novemberében, a harmadikra pedig 2014. novemberében került sor.

Önmagában a három felmérés egyike sem tekinthető teljesen reprezentatívnak, és ebben szerepe van politikai elfogultságoknak, illetve a politikai nyomásoktól való félelmeknek is. Ez az interjúk elutasításának indoklásaiból derült ki (pl. „erről mi nem nyilatkozhatunk”, „elnézést, de ilyesmiben nem szeretnénk részt venni” stb.) A legtöbben persze nem indokolták az elutasítást. A három felmérés eredményeinek összevetésével azonban képet tudunk rajzolni a médiamenedzserek véleményklímájáról, illetve annak jelentősebb változásairól.

A médiamenedzserek egyre inkább a kormány-média viszonyt tekintik a sajtószabadság igazán fontos feltételének, amihez képest minden más másodlagos vagy harmadlagos. Azaz egyre inkább kormány vs. sajtó harcnak tekintik a sajtószabadság kérdését.

Az idei felmérés szerint az állami reklámpénzek és támogatások elosztásának átláthatósága bizonyult a sajtószabadság a legfontosabb feltételnek. Tavaly óta +10 ponttal növekedett a vélemények mérlege ennél a tételnél, és az idei +90 pontos átlag azt jelenti, hogy gyakorlatilag teljes konszenzus van a válaszadók körében: ez a feltétel nagyon fontos!

A sajtószabadság helyzetének megítélése átlagosan a közepesnél egy kicsivel jobb, és nincs számottevő eltérés a 2012-es, 2013-as és a 2014-es felmérések eredményeiben. Szélsőségesen pozitív vagy szélsőségesen negatív véleményekkel csak elvétve találkoztunk.

A 2013-ban megkérdezett médiamenedzserek 46 százaléka szerint „A média működése esetében a jelenleginél kevesebb jogszabályi tiltásra és előírásra van szükség.” 2014-ben ez az arány 61 százalékra ugrott, miközben 43 százalékról 23 százalékra csökkent azok aránya, akik szerint: „A tiltások és előírások se nem túl szigorúak, se nem túl enyhék, megfelelően biztosítják a média normális működését.

Amikor arra kértük a médiamenedzsereket, hogy értékeljék, miként változott nyolc dolog a médiavilágban az elmúlt évben, 2013-ban három területen pozitív volt a válaszok mérlege, 2014-ben viszont csak egyetlen ilyen terület maradt: a gyermekekre ártalmas tartalmak mennyisége. Ugyanakkor a 2013-as és a 2014-es válaszokat összehasonlítva csak a médiahatóság működésének kiszámíthatóságánál szignifikáns a változás. Itt +15 pontról -2 pontra romlott a vélemények mérlege.

2012-ben többen érezték úgy, hogy munkahelyük pénzügyi háttere függ a politikától, mint 2013-ban. A 2013-as és a 2014-es mutatók közt viszont nincs szignifikáns különbség.

2014-ben a médiamenedzserek 45 százaléka tapasztalt személyesen a munkája során politikai nyomást az elmúlt évben. Ez 4 százalékkal magasabb arány, mint amivel a 2013-as felmérésben találkoztunk. A különbség nem szignifikáns, de azért mégiscsak növekedés, és ez némileg ellentmond annak, hogy vélemény szinten csökkenő tendenciát mutatott a médiára gyakorolt politikai nyomás feltételezése. Ezt az ellenmondást majdnem bizonyosan az oldja fel, hogy 2012. óta megemelkedett a médiamenedzserek ingerküszöbe a politikai nyomásgyakorlással kapcsolatban, noha az esetek száma nem csökkent.

Több médiamenedzser találkozott a munkája során politikai nyomásgyakorlással, mint ahányan gazdasági nyomásgyakorlással találkoztak. Mindkét féle nyomás 2013-ban a médiamenedzserek 15 százalékánál fordult elő, és ez az arány 2014-re 22 százalékra emelkedett.

A nyomásgyakorlási kísérletek egyáltalán nem eredménytelenek. A 2013-ban megkérdezett médiamenedzserek 36 százalékának volt tudomása van arról, hogy annál a médiumnál, ahol dolgozik egy újságíró valamely politikai/gazdasági tényt elhallgatott/elferdített annak érdekében, hogy elkerüljön valamilyen hátrányos következményt. 2014-ben azonban 28 százalékra csökkent ez az arány.

Politikusoktól a médiamenedzserek 49 százaléka tapasztalt valamilyen mértékű nyomásgyakorlást, hirdetőktől, ügynökségektől 33 százalékuk tapasztalt. Közvetlenül a főszerkesztőtől viszont csak 14 százalékuk (a válaszadók egy része újságíró is, és nem a legmagasabb szintetek valamelyikét tölti be a menedzsmentben).

A médiamenedzserek több mint kilenctizede úgy véli: a magyar médiában nem minden téma, jelenség a valódi súlyához mérten jelenik meg, vannak elhallgatott jelenségek. Ráadásul e tekintetben egyáltalán nem történt elmozdulás 2012 óta.

A sajtószabadság magyarországi helyzetéről talán az festi a legsötétebb képet, hogy a médiamenedzserek többsége nem tartja helyesnek, ha az újságírók a saját média anyagi érdekeivel szemben szolidárisak a kollégáikkal, illetve elítélik azt a főszerkesztőt, aki a tulajdonos kérése ellenére közöl cikket. Az viszont jó hír, hogy a többség nem helyesli a „mikrofonállvány” szerep vállalását, és elítélik a médiaérdeket szolgáló kampányolást is.

mediamenedzser2014_2015-05-05

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A sütik fogadása ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás